Kétszer hét mesterlövész

„Gondoltam egyet és elővettem A hét mesterlövészt. Ott lapult a többi DVD közt, és azon kívül, hogy kissé beporosodott a borítója, semmi nem utalt arra, hogy ne lenne naprakészen aktuális film. A hét mesterlövész persze nem pusztán aktuális, de örökzöld alkotás is, akárcsak az eredeti alapanyag, a Kuroszava-féle A hét szamuráj. Viszont John Sturges westernváltozata közelebb áll hozzánk, olyan archetípusokat, karaktereket, cselekményt vonultat fel a film, amelyben igazán magunkra ismerhetünk.

És akkor most a lényeg, amely végig bennem motoszkált az 1960-as klasszikus nézése közben: ezt a filmet ma már nem lehetne leforgatni, bemutatni. A hét mesterlövésszel ugyanis súlyos problémák akadnak. Például halomra lőnek benne egy csomó mexikóit, és még véletlenül sem árnyalják a képet, hogy mondjuk a halomra lövőknek emiatt súlyos lelki problémáik lennének. A film egyenesen azt sugallja, hogy vagy ők, vagy mi, és roppant korszerűtlen módon a jók a fehér mesterlövészek, a rosszak a mexikói banditák. Skandalum.

Feltűnő továbbá, hogy a hét mesterlövész nem pusztán fehér ember, hanem hangsúlyozottan heteroszexuális, macsó meg ilyesféle. Szerencsére ezt a súlyos fogyatékosságot a film 2016-os feldolgozása már helyrebillenti. Az új változatban ugyanis beletuszkoltak a győztes csapatba indiánt, mexikóit, a mesterlövészeket magától értetődően néger vezeti, a megbízójuk pedig egy tökös nő. Nyilván hajszálpontosan így nézett ez ki a Vadnyugaton is, persze. A rossz mexikóiakat a talpig fehér iparmágnás váltotta fel, ő kegyetlenkedik az emberekkel, amíg a jók (immáron) színes koalíciója engedi neki. A szexuális vonal helyrebillentésére – fájdalom – a 2016-os változatnak már nem futotta, de elkeseredésre semmi ok. A Túl a barátságon Oscar-díjas filmalkotás óta minden civilizált ember tisztában lehet azzal, hogy a cowboyok alapvetően buzik, csak a körülmények szerencsétlen összejátszása folytán látszottak eddig heterónak.”