Először is, azért nincs napirenden a bővítés, mert egyes magországok nem akarják. Emmanuel Macron francia elnök júliusi belgrádi látogatásán személyesen fejtette ki Alekszandar Vucsics szerb államfőnek, hogy szó sem lehet addig új tagok felvételéről, amíg nem kerül sor az EU reformjára, hiszen a jelenlegi 28 tagállam között sincs egyetértés.
Egyelőre nem hangsúlyos, de a nyugat-európai gazdasági növekedés lassulásával egyre fontosabbá válhat az ellenérv, hogy a potenciális balkáni tagok szegények, s felzárkóztatásukra a pénz és az elszántság is kevés. Ha bekövetkezik a régóta rebesgetett gazdasági visszaesés, a tagországok lakosságával is nehéz lesz elfogadtatni az ezzel járó költségeket. Hogy egy történelmi példával éljünk, Bosznia-Hercegovina bekebelezése az Osztrák–Magyar Monarchiának is sokba került, olyannyira, hogy Andrássy Gyula külügyminiszter kis híján belebukott.
Azt, hogy Brüsszel részéről csökken a hajlandóság új tagok felvételére, a tavaly elkészült nyugat-balkáni stratégia elég világosan jelezte. Már a keletkezése is pótcselekvés volt, a bővítési szándék hiányának elkendőzése. Ezt tavalyi balkáni útján hordozta körbe Johannes Hahn, az EU leköszönő bővítési biztosa. Hangzatos neve ellenére kevés konkrétumot mondott arról, hogy mikor számíthatnak az érintett országok bebocsátásra az Európai Unióba.”