„»Kell még mondanom valamit, Ildikó?« – tette föl a költői kérdést az MSZP egyik erős emberének, Lendvai Ildikónak tizenhárom évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc az elhíresült őszödi beszédének végén, amelynek kiszivárgása a volt kormányfő elleni tüntetéssorozathoz és az őszödi böszme szégyenteljes bukásához vezetett.
A szocialisták nagyasszonya és a köré gyülekező egykori Horn-huszárok kényszeríthették ki Gyurcsányból, hogy most már őszintén mondja el, milyen csalásokkal és hazugságokkal tudták megnyerni a választást, félrevezetve az akkori kormányoldal támogatóit. Posztkommunisták között ez így szokás, az egység csak látszólagos, mögötte mindig ott bujkál a kényszer, a zsarolás és a gyanakvás, vagyis a rettegés egymástól és az ettől való kétségbeesés.
»Ha őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel – fogalmazta meg ezt az életérzést Gyurcsány Balatonőszödön. Aztán így folytatta: – A magabiztosság mögött ott van az őrlődés és a gyötrődés.
Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt. És egyszerre kell megpróbálni előrevinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak.«
Kísértetiesen hasonlít ez a helyzet a mai viszonyokra, a baloldali ellenzék látszólagos összefogására a »nagy szent cél« érdekében, vagyis arra, ahogyan ma is a polgárok átverésével akarják megnyerni az önkormányzati választást. A módszerek aljasak, csak az illékony koalíció a fontos, és a közös főpolgármester-jelöltnek fogalma sincs, mit fog csinálni, ha esetleg ő kapja a legtöbb szavazatot.
Karácsony Gergely önvallomásairól, a szocialistákkal folytatott harcairól szintén kikerült egy hangfelvétel, amelyben szintén súlyos leleplezések vannak a kényszerkoalícióról, és az ebből fakadó tehetetlenségről.