John Bercow ma elemében volt

„Világos, hogy imádja ezeket a pillanatokat. Valószínűleg ezért is húzza el őket ennyire. Olyan ez, mintha az X-Faktor mindent eldöntő pillanatát nézné az ember: Simon Cowell mindenkit megvárat, a stúdió lélegzetvisszafojtva várja a döntést, a versenyzők homlokán jéghideg izzadság gyöngyözik – és aztán közönyösen kihirdeti a verdiktet, a rajongók felrobbannak, miközben ő hátradőlve szemléli királyságát elégedett macskaarccal. 

Ma Bercow hat teljes percig váratta az alsóházat, mire végre bejelentette, hogy nem, ez alkalommal nem fogja engedélyezni a szavazást (»az úgynevezett 'same question convention' miatt, amely 1604-ből ered«). A méltatlankodó toryk nem tudták ezt mire vélni. [...]

De Bercow úgy ízlelgette a dühüket, mintha az a legjobb bor volna. Megrázogatta a pohárban, megszagolta a pazar bukét és olyan örömmel kortyolgatta, mint egy sommelier. Az ok, mondta, hogy pontosan ilyen indokkal elutasította a szavazást Theresa May megállapodásáról – és cserébe köszönőlevelet kapott, méghozzá nem mástól, mint Jacob Rees-Moggtól. Az ellenzék nagyobb, a toryk inkább kisebb örömére Bercow még idézett is ebből a levélből Rees-Mogg füle hallatára. 

Az ember elemében volt. Dorombolt. Tollászkodott. Megmagyarázhatatlan módon még Willie Whitelawt és Tony Bennt is utánozta (»Ahogy e ház egy igen hosszú ideig szolgáló tagja mondta: Nem személyiségekről, hanem elvekről van szó«). És, mint mindig, a stílusa hamisítatlan Dickens volt: dagályos bőbeszédűség, nagyképű bombasztikusság. Néha azon gondolkodom, vajon otthon is így beszél-e. »Kedvesem, bátorkodhatlak-e megkérni, hogy kegyeskedj nekem juttatni azt a vegyületet, amit a tudományos érzékenységűek nátrium-kloridként ismernek?«”