Ilyen nagy dolog a szabadság

2019. október 23. 15:01

Nekünk már nem meghalnunk kell a szabadságért, csak élnünk kell vele.

2019. október 23. 15:01
Farcádi Botond
3szék

„Talán nem is mélyedünk el oly gyakran a történészek krónikáiban, magyarázatában, hűvösen követjük politikusok, elöljárók szónoklatait, menekülni igyekszünk az óhatatlanul feltűnő közhelyektől, kínosan kerülgetjük a nagy szavakat, viszolygunk a pátosztól, kissé kényelmetlenül feszengünk a megemlékezésen – nem értjük, ha akarjuk sem értjük, mert örökségbe kaptuk. Valahogy úgy vagyunk a szabadsággal is, mint az élet legalapvetőbb dolgaival, a vízzel, a levegővel. Észre sem vesszük, amíg van, csak hiánya tűnik fel fájón, fojtogatón. Természetesnek vesszük, hogy van, pedig igen-igen törékeny kincs az, melyet ezer meg ezer veszély fenyeget.

Hiszen a múlt szabadságharcai nem végleg lezárult, legendává nemesedő történetek, melyeket tábortűznél vagy megemlékezéseken kell feleleveníteni, hanem állandóan újrakezdődő, időről időre kiéleződő küzdelmek azért, hogy teljesebb, jobb életet éljünk, élhető világot teremtsünk körülöttünk. Lehet, hogy most nem az elnyomó szovjet nagyhatalom ellen kell lázadnunk, lehet, hogy nem a kommunista rémuralommal kell szembeszegülnünk, mint 1956-ban, de ha alaposabban megvizsgáljuk korunkat és helyzetünket, azt láthatjuk, szabadságunkra számos veszély leselkedik. A polgárait elnyomó hatalomra akár ma is ráismerhetünk, amikor magyarságunk miatt nemzetbiztonsági kockázatként viszonyul hozzánk a román állam, nem enged teljes életet élnünk, korlátozza nyelvi és jelképhasználati jogainkat, másodrangú állampolgárokként viszonyul hozzánk, elrabolná közösségi javainkat. A megfigyelésre, megtorlásra alapuló hatalombirtoklási technikának konkrét áldozatai vannak ma is – elég csak a koholt vádak alapján elítélt kézdivásárhelyi fiatalokra gondolni. A lakosság jólétére pedig dilettáns, az országot az eladósodottság útjára taszító kormányok is veszélyt jelenthetnek – gazdasági elemzők nem győznek figyelmeztetni: hosszú lesz a böjtje még a szociáldemokrata kormányzásnak.

De túl mindenféle párhuzamon és hasonlóságon, a történelemből levonható megannyi tanuláságon, október 23-án mégiscsak azt kellene tudatosítanunk, bár egy gondolat erejéig, hogy szabadok vagyunk. Véleményünket elmondhatjuk, leírhatjuk, azért kiállhatunk, cselekedhetünk, eldönthetjük, hol szeretnénk élni, vezetőinket megválaszthatjuk, álmainkért megharcolhatunk. Nekünk már nem meghalnunk kell a szabadságért, csak élnünk kell vele.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 5 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kérdés
2019. október 24. 00:39
Mindszenty bíboros szabadulása után is a földön aludt. Nem a vetett ágyban. Azt mondta, amíg a népe rab.
Zanzi bár
2019. október 23. 19:02
Márai Sándor - Mennyből az angyal Mennyből az angyal - menj sietve Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról. Csattogtasd szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. Ne beszélj nekik a világról, Ahol most gyertyafény világol, Meleg házakban terül asztal, A pap ékes szóval vigasztal, Selyempapír zizeg, ajándék, Bölcs szó fontolgat, okos szándék. Csillagszóró villog a fákról: Angyal, te beszélj a csodáról. Mondd el, mert ez világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdett – És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti. Fejük csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország. És elmegy sok ember előtte: A Katona, ki szíven döfte, A Farizeus, ki eladta, Aki háromszor megtagadta. Vele mártott kezet a tálba, Harminc ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét itta – Most áll és bámul a sok ember, De szólni Hozzá senki nem mer. Mert Ő sem szól már, nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa, Ördög hozta, vagy Angyal hozta – Kik köntösére kockát vetnek, Nem tudják, mit is cselekesznek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az éjszakának a titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon. És a világ beszél csodáról, Papok papolnak bátorságról. Az államférfi parentálja, Megáldja a szentséges pápa. És minden rendű népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.” Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik – Ők, akik örökségbe kapták –: Ilyen nagy dolog a Szabadság? Angyal, vidd meg a hírt az égből, Mindig új élet lesz a vérből. Találkoztak ők már néhányszor – A költő, a szamár, s a pásztor – Az alomban, a jászol mellett, Ha az Élet elevent ellett, A Csodát most is ők vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát, Mert Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik, – mennyből az angyal New York, 1956.
krakken96
2019. október 23. 15:17
Dehogynem. Mindenkinek meg kell halni. Az elet harc. A halal szabadsag
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!