Aminek tanúi lehetünk, az a sunyi és arcátlan kettősmérce.
„Képzeljük csak el, hogy finn jogállami mintára mi egyszer azt mondanánk, fölszámoljuk az alkotmánybíróságot, és a parlament alkotmányügyi bizottsága gyakorolja a normakontrollt. Képzeljük el, ha az Akadémia felügyeletének és irányításának jogát nemes egyszerűséggel az emberi erőforrások miniszteréhez telepítjük. Vagy képzeljék el azt a finn jogállami állapotot, amikor a bírákat az igazságügyi miniszter javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Próbáljunk kacérkodni azzal az eszelős gondolattal is, hogy a kormánytag igazságügyi kancellár ellenőrzi a parlament munkáját. A legszebb azonban még hátra van.
A finn csodademokrácia egyik alapköve az az informális testületként működő szaunabizottság, ahol a legkülönbözőbb pártok emberei a legfontosabb kérdéseket előre megbeszélik. Magam elé képzelem, ahogyan a képviselők nyírfavesszőkkel való csapkodásnak álcázzák azt a tömegverekedést, amelynek során mondjuk a költségvetési főszámokról akarják egymást meggyőzni nyomatékot adva érveiknek.
A finnek olyat akarnak számon kérni rajtunk, amiben nincs konszenzus az unióban, a tagországok eltérő eljárásokat követnek. Nincs olyan egységes és objektív szempontrendszer, amit számon lehetne kérni egymáson. Aminek tanúi lehetünk, az a sunyi és arcátlan kettősmérce. Véget kellene már vetni annak a gyomorforgató gyakorlatnak, hogy mint a finnek is, a képzelet világából vett érvekkel félsokkos állapotban támadják a magyar jogállami rendszert, miközben saját országuk jogállamisága rozoga állapotban van.”