Váratlan fordulat: már a The New York Times is a magyar álláspontot képviseli
Az államok között nincs összehangolt, alapos megfigyelés.
Kanadában szinte senki sem lázadt a politikai korrektség ellen.
„A legtöbb brit toryhoz hasonlóan elfogult médiára számítottam: a bevándorlás jó, Izrael rossz, a feminizmus jó, a szigor rossz, stb. De még sosem találkoztam egy olyan monolit, elfogult újságírókkal, mint Kanadában. Tátott szájjal bámultam, ahogy az egyik hírcsatornán Scheernek meg kellett hallgatnia egy félperces szónoklatot a »hazugságairól«, mielőtt egyáltalán nekiszegezték volna a kérdést: »Hogyan magyarázza meg az öt gyerekének, hogy helyénvaló mocskos kampányt vezetni?«. Elvarázsolva jegyzeteltem le a riporter szavait. De rajtam kívül senki sem tűnt meglepettnek, és néhány napon belül megértettem, hogy miért. A választás előtt egy héttel a közszolgálati televízió beperelte a Konzervatívokat szerzői jog megsértéséért, amiért (más pártokhoz hasonlóan) az egyik választási reklámjukban híradórészleteket használtak fel.
De ez nem volt mindig így. Pierre Trudeau felemelkedése előtt a kanadaiak független népként tekintettek magukra. Eisenhower szűk körben megjegyezte, hogy a kanadaiaknál keményebb katonáknak még sosem parancsolt életében. De a törvények meghatározzák a kultúrát is. 1971-ben Kanada multikulturális állammá nyilvánította magát. Trudeau balos szervezeteinek egy feladata volt a '70-es években: a szabadság fölé emelni a »wokeness«-t, és sikerrel jártak.
Az angol nyelvű világban egyedülállóként Kanadában szinte senki sem lázadt a politikai korrektség ellen. A szabadság és egyenlőség doktrináját szégyentelenül sulykolják. Scheert pellengérre állították, amiért nem csatlakozott a Pride-felvonuláshoz. Nem azért, mert fenntartásai voltak a melegjogokkal kapcsolatban, csupán azért, mert nem ünnepelte őket parádézva. A kanadai politikusok igyekeznek egymás fölé licitálni gretaságban – annak ellenére, hogy a felmelegedés talán őket érinti a legkevésbé.”