A rendszerváltás liberális eszméiről, konkrétan

„Akár a magyar nyilvánosság balliberális, akár a jelenleg domináló jobbos-illiberális felére tekintünk, valóságos mítosz, bár – értelemszerűen – ellenkező előjellel ellátott mítosz lengi körül az 1989-ben és az azt követő években liberálisként fellépő egykori emberi jogi-demokratikus ellenzéket. A támogató jellegű és a negatívan ítélkező elbeszélés megegyezik abban, hogy e liberális értelmiségiek nagyban meghatározták a rendszerváltás politikai értékrendjét és irányát, ily módon pedig középtávon is befolyásolni tudták Magyarország sorsának alakulását. Orbán illiberális, a szélsőjobboldali eszmék iránt módfelett nyitott pártja mindmáig e politikai hatás felülírásában látja egyik legfőbb – vagy legalábbis egyik legnyíltabban artikulált – célját. A jelenlegi rezsim idősebb generációkhoz tartozó prominens értelmiségi kritikusai közül pedig számosan épp a rendszerváltás ezen liberális szellemiségét kívánják megóvni-megőrizni.

Amint azt Bozóki András (Gördülő rendszerváltás) vagy Szűcs Zoltán Gábor (Az antalli pillanat) részletes kutatásai is alátámasztják, a rendszerváltás folyamatában a pesti értelmiségiek – így a liberális beállítottságú társadalomtudós elit, akárcsak a nemzeti történelem (elsősorban az MDF-hez köthető) konzervatív értelmezői és népi értelemadói – valóban kiemelkedő szerephez jutottak. Kétségtelen az is, hogy az elsősorban a Beszélő című szamizdat lap köréhez tartozó értelmiségek 1989-re nemcsak kiemelkedőnek számító intellektuális nívóval, de – nyolcvanas évekbeli ellenzékiségükből következően – kivételes morális hitellel is rendelkeztek, a rendszerváltás éveiben továbbá nem ritkán komoly nemzetközi elismertségnek is örvendtek.

A liberális és kezdetben részben balos profilú Szabad Demokraták Szövetségén keresztül pedig komoly politikai befolyásra tettek szert, mely időleges közéleti kulcsszerepük további zálogául szolgált. Ezen liberális-értelmiséginek nevezhető történelmi pillanat azonban mindössze néhány évig tartott, a kilencvenes évek közepére gyakorlatilag lezárult. Ezen írás célja annak elemzése, hogy a szabad demokraták emblematikus férfi képviselői anno mit is értettek a liberalizmus fogalma alatt, és mit tartottak a liberális demokrácia magyar programjának.

Ennek megvizsgálására aligha találhatnánk jobb forrást, mint az 1989-től professzionális hetilapként megjelenő Beszélőt, mely hivatalosan nem kötődött ugyan a szabad demokraták pártjához, de mely ezzel együtt is az informális liberális körök egyik központi orgánuma volt és melybe az egykori demokratikus ellenzék prominensnek nevezhető – és immár jellemzően a Parlamentben ülő – tagjai közül számosan továbbra is visszatérően  írtak. A Beszélő hetilap rendszeres szerzői között megtaláljuk a kor olyan kiemelkedő formátumú tudósait és gondolkodóit, mint Eörsi István (1931–2005), Kis János (született 1943-ban), Konrád György (1933-2019), Szabó Miklós (1935–2000), vagy Tamás Gáspár Miklós (sz. 1948). Egykori tevékenységükről a rendszerváltás 1989-es kulcsévének harmincadik évfordulójához kötődő megemlékezésnek tragikus távlatot ad, hogy – Konrád György közelmúltbeli elhalálozása után – immár csak e társaság két legfiatalabb tagja van köztünk.”