A politikai hagyomány hiányáról

2019. október 28. 12:50

Nagyon úgy tűnik, hogy a múlt a magyar jobboldal számára mintha túlságosan is irodalmi múltat jelentene, s csak mellékesen politikai múltat.

2019. október 28. 12:50
Csizmadia Ervin
Mandiner

Veszprémy László Bernát nagyon érdekes cikket írt a Mandinerre Wass, Tormay és a többiek – mit kezdjünk az irodalmi árokásással? címmel.

A szerző azt igyekszik – és sikerrel – bizonyítani, hogy a jobboldali közönség nem kis része voltaképpen beleszorul a számára ikonikus szerzők (Wass Albert, Szabó Dezső, Tormay Cécile és Nyirő József) körüli csatározásokba, és e mellett nem marad érzékenysége a múlt más fontos kérdéseire. Látható módon a kiegyensúlyozott elemzés szándékával ezt írja például: „Amilyen vehemenciával támadják a szerzők életét gyakran semmilyen szinten nem ismerő baloldali publicisták ezt a négyest, ugyanolyan lelkesedéssel védi meg őket a jobboldal, mindenfajta eltérést, különbséget és egyéni jellegzetességet elmosva a szerzők között”. Majd kicsit később így folytatja: „védelmezésük során az egybemosásuk éppen annyira káros, mint az őket érő alaptalan vádak”, mert a négy szerzőnek nagyon különböző volt a viszonya magához a Horthy-rendszerhez, a nácizmushoz, a nyilasokhoz és sok egyéb kérdéshez.

De itt jön az igazi érdekesség: „A fenti eltérések persze mind láthatatlanok, ha pozitív előjellel ellátott, jobboldali négyesfogatként tekintünk ezekre a szerzőkre. Mit is gondolunk akkor a két háború közötti társadalomról? A dualizmusról vagy Trianonról? A múlt század során tapasztalt antiszemitizmusról vagy a kommün okairól? Esetleg a német megszállásról és a nyilasokról? A jelek szerint semmit, hiszen akkor nem lenne egyszerre felvállalható négy ennyire eltérő nézeteket valló szerző. A fenti négy szerző kritikátlan méltatása lehetetlenné teszi koruknak és hibáiknak megértését, de akár a magyar jobboldal identitásának józan meghatározását”. 

A gondolkodási irány jó, hiszen valóban az a kérdés, és a felé irányítja az olvasó figyelmét:. mi van az irodalmi vitákon túl?

Nos, az irodalmon túl a politika van.

S az, hogy Veszprémy cikke egyáltalán megíródott, számomra a jobboldal egyik lényegi problémáját jelzi: a politikai hagyomány bizonytalanságát. Tünetértékű ugyanis, hogy a magyar jobboldal, ha történelmi témák kerülnek szóba, irodalmi kérdések körül forog. A felsorolt szerzők irodalmárok – mellékes most, hogy milyen minőségűek. Egy politikai irányzatnak azonban (mint amilyen a magyar jobboldal) identitását nem régi irodalmi figurákhoz való viszonyon keresztül kell meghatároznia. Végeláthatatlan és megnyerhetetlen vita, hogy a fenti négy irodalmi alak közül ki volt kinél antiszemitább vagy ki volt kinél magyarabb. Ezzel szemben ami valóban fontos, az a politikai hagyomány megalapozása.  

Veszprémy is ír arról, hogy a mai jobboldalon valamilyen képnek lennie kellene a dualizmusról és a Horthy-rendszerről. De vajon mennyire ismeri e két korszakot a hazai jobboldalnak az a része, amely a politikát szellemi oldalról formálja? Nyilvánvaló, hogy nem az átlagos választókról van szó, hiszen az átlagos választók jellemzője, hogy általában nincsenek jól tájékozódva.

De mit gondol a magyar jobboldali értelmiség egyrészt a dualista korszak, másrészt a két háború közötti időszak politikai hagyományairól?

A politikai döntéshozatalról? A parlamentarizmusról? A pártpolitikáról? A politika és a társadalom kapcsolatrendszeréről? Azaz vastagon politikai kérdésekről. 

A dualista korból Széll Kálmán a 2010-es évek elején előkerült? Hová tűnt? És ha előkerült, mi okból került elő? Ha eltűnt, miért tűnt el? És hogyan áll a jobboldal más korabeli politikusokkal?

A korszak tele van szerzőkkel, akik például liberalizmus és nemzeti elv társításáról írnak. Az illiberális mai önmeghatározás hogyan viszonyul a magyar gondolati hagyomány e rétegéhez? Felvállalja a mai jobboldal a régi nemzeti liberális hagyományt, avagy a mai korszak igényei szerint ezt is meghaladja, s ahhoz a katolikus-keresztény politikai hagyományhoz kapcsolódik, amely a 19. század végén a nemzeti liberalizmusnak is kritikusa? Aztán itt van a két háború közötti politikai hagyomány, benne egy nagyon masszív dualizmus-kritikával (s nem csak Szekfű Gyula híres könyvére, a Három nemzedékre gondolok). Vajon a ebből a kritikából mi vállalható és mi nem? Történtek kísérletek korábban mondjuk Klebelsberg alakjának előtérbe helyezésére és az ő politikai hagyatékának felvállalására, de ez is mintha leállt volna. 

Kívülről

nagyon úgy tűnik, hogy a múlt a magyar jobboldal számára mintha túlságosan is irodalmi múltat jelentene,

s csak mellékesen politikai múltat. Ez azért is meghökkentő, mert ugyanakkor a kormányoldal magát a történelmi múlt (szinte egyedüli) ismerőjének és hiteles tovább vivőjének tekinti. Ehhez képest meglepő, mennyire kevéssé van jelen ebben a múltszemléletben az a gazdag gondolati hagyomány, amely 1867 és 1945 között felhalmozódott. 

Mindez persze végső soron egy még általánosabb problémához vezet el. Nevezetesen oda, hogy az egész magyar társadalom tudatában a politika még ma is az irodalmon átszűrten jelenik meg. Gondoljunk csak a magyar vátesz-költőkre és írókra, mint a fennálló viszonyok szenvedélyes ostorozóira. Én például így tanultam az iskolában, s gyanítom, ma sem nagyon van másképpen.

Azaz: a politika, mint önálló szabályokkal, normákkal rendelkező professzionális mesterség feltehetően ma sincs kellően jelen a létező nemzedékek fejében, ezért a politikát nem feltétlen annak normái felől, hanem irodalmi alkotások által közelítik meg. A politológus ilyenkor egyet tehet: szóvá teszi, hogy a politika és az irodalom két külön szféra. Ha a politikát jobban akarjuk érteni, forduljunk talán a politikához. Ugyanez áll arra is, ha egy politikai irányzat a maga identitását kívánja megalapozni. 

Kapcsolódó cikkek

Összesen 47 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2019. október 31. 06:12
"Csizmadia Ervin politológus A magyar politikai fejlődés logikája című legutóbbi, Orbán Viktor által is olvasott könyvé"-nek bemutatása az Indexen, amit a mandiner, remélem, szemléz!! https://index.hu/belfold/2019/10/31/ketpartrendszer_magyarorszagon_csizmadia_ervin_oktober_13/
reugrangon
2019. október 30. 22:11
MooXi.net - nagyszerű projekt felnőttek számára, akik szexpartnert szeretnének találni
Csöncsön
2019. október 28. 19:43
Ezek nagyon is elgondolkodtató és megfontolandó állítások. Sok értelmiségi számára tűnhet úgy (hamisan), mintha a magyar politikai gondolkodás legélőbb hagyománya baloldali volna, pusztán azért, mert a jobboldal nem gondolkodik el kellően markánsan azoknak a (nemegyszer nagyon is jelentős) gondolkodóknak a szavain, akik éppenséggel egy baloldali, sőt olykor liberális hagyománnyal is szembe menve fogalmaztak meg nagyon is aktualizálható megállapításokat világunkról. Szekfű Gyula, Klebelsberg Kunó, Bethlen István -- csak három név, aki azonnal az ember eszébe jut, de bizonyosan lehetne még jópár életművet találni, amely ma is aktuális lehetne, és semmiképpen sem a baloldalhoz köthető.
Akitlosz
2019. október 28. 18:41
"Veszprémy is ír arról, hogy a mai jobboldalon valamilyen képnek lennie kellene a dualizmusról és a Horthy-rendszerről." De ha ezt nem ez a Veszprémy említené hanem a tényleg jobboldal, akkor attól a vörös oldal rögtön visítófrászt kapna és tüntetéseket szervezne a "fasizmus" ellen. A dualizmusról különben két gyökeresen eltérő kép van a jobboldalon, attól függően, hogy kuruc vagy labanc alkotja azt a képet. A Horthy korszakról azért már jóval egységesebb a kép, - bár azért nem nagyon egységes, de van is nagyon van mihez képest - de a fent említett okból SEM igazán célszerű a régmúlt történelmen hosszasan rágódni. Jellemzően inkább azok teszik, akiknek nincsen megoldásuk a jelen kor problémáinak a megoldására. A történelmet ugyan át lehet írni, de a múlt már nem alakítható, a jövendő azonban még igen a jelenben. A történelemből sokat lehet tanulni a jövendőre vonatkozóan, de attól még egy a múlt tanulságaira épülő új politikai rendszer akkor sem a múlthoz való visszatérés lenne, hanem egy új jövendő, egy új lap Magyarország történelmében.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik