Wass, Tormay és a többiek – mit kezdjünk az irodalmi árokásással?

Karácsony Gergely Wass Albertet érintő nyilatkozata kapcsán a huszadik század történelmének feldolgozásával kapcsolatos végtelen vívódás újabb fejezetét látjuk. Cikkek születnek a magyar nép lelkébe gázoló Karácsonyról és a zsidók vérében fürdő Wassról. A felhozott pszeudo-történelmi érvek abszurditását mutatja, hogy Wassra úgy hivatkoznak háborús bűnösként, hogy már

Abszurd érvek a másik oldalon is vannak: Wass 12 ezer (!) zsidót mentett meg a holokauszt alatt, írja egy jobboldali szerző. Bizonyíték, forrás, dokumentum természetesen nem kerül idézésre, és persze nem is véletlenül: mese az egész. Hol és mikor lett volna egy költőnek befolyása több ezer embert megmenteni a holokauszt során, miközben mindössze néhány tucat ember megmentése is hatalmas forrásokat, erőfeszítéseket és nem utolsósorban sokszor hatalmat igényelt?

A történész lassan már beletörődik abba, hogy még művelt szerzők sem veszik a fáradtságot, hogy alapvető történelmi tényeknek utána járjanak. Ennél is zavaróbb azonban konzervatív szemlélőként, hogy a jobboldal ugyanolyan szekértábor-logika szerint védi meg a megtámadott szerzőket, mint amilyen kollektív módon a baloldal vádol.

Az érv körülbelül úgy hangzik – és teljesen mindegy, hogy éppen kit támadnak –, miszerint van négy szerző – Szabó Dezső, Tormay Cécile, Wass Albert és Nyirő József (utóbbi neve rendszeresen elírva) –, akiket a gonosz baloldal támad, pedig makulátlanok és remek szerzők voltak. Egy fokkal rosszabb, amikor a védekezés tipikus kelet-európai módon úgy hangzik: „Ezek a szerzők nem is voltak antiszemiták, ezt csak a büdös zsidók mondják”.

Amilyen vehemenciával támadják a szerzők életét gyakran semmilyen szinten nem ismerő baloldali publicisták ezt a négyest, ugyanolyan lelkesedéssel védi meg őket a jobboldal,

(Egyháztörténeti oldalról lehetne idézni még a szintúgy nagyon is eltérő Prohászka Ottokár, Bangha Béla és Zadravecz István trióját, de maradunk meg az irodalomnál!).

Szigorúan történészi és politikai értelemben: lehet-e egy kalap alá venni ezt a négy írót? Olyan értelemben biztosan, hogy a két háború közti rendszer (ún. Horthy-kor) és a második világháború ideje alatt komoly hatású szerzők voltak. Nagy vonalakban mind a négyen a tágan meghatározott jobboldalhoz tartoznak, és mind a négy szerzőt többé-kevésbé okkal érte már élete során az antiszemitizmus vádja.

Itt azonban szinte véget is ér a hasonlóság. A kérdéses szerzők eleve eltérő korosztályt képviseltek és a huszadik század eltérő fordulópontjait élték meg, eltérő nézeteket vallottak számos fontos társadalmi kérdésben, és

Szabó Dezső már a húszas évek elején teljesen kiábrándult az ellenforradalmi rendszerből, míg Wass műveiben pozitív társadalomkép eleve alig mutatkozik meg a Horthy-korral kapcsolatban. Kevesen adták olyan kíméletlen leírását például az átlagemberekkel való csendőri kegyetlenkedésnek, mint ez a két szerző! 

Szabó később náci- és nyilasellenes cikkeket írt, és az antiszemitizmus ellen is felszólalt a maga ellentmondásos, önnön múltjával legkevésbé sem szembenéző módján. Példának okáért azt írta, hogy a numerus clausus káros törvény, ami ellen ő mindig is felszólalt – az igazság az, hogy 1920-ban még az egész közéletre kiterjedő numerus nullust követelt.

Hasonló náciellenes fellépés nem mondható el Wassról és Nyirőről. Utóbbiak még a nyilas kormánnyal is szimpatizáltak, Nyirő egyenesen részt vett a nyilas parlamentben is. Azonban nincs alapja az állításnak, hogy köze lett volna Bajcsy-Zsilinszky Endre kivégzéséhez. Tormay nem is reagálhatott a második világháborúra és a zsidóüldözések fokozódására, hiszen 1937-ben meghalt. 

További

Milyen közös pont lenne például a Horthy-kori elit felső berkeiben mozgó Tormay és a szociális izgatásért többször a hatóságok látókörébe kerülő Szabó között? Voltaképpen Szabó már Az elsodort faluban is olyan heves társadalmi kritikát fogalmazott meg a magyar szociális viszonyokról, hogy a Népszava is méltató recenziót közölt róla. A két szerző talán egyedül a Habsburg-ellenességben értett volna egyet, ugyanis Tormay Bujdosó könyvében nem csak a zsidókra, a liberálisokra és a szocialistákra szór átkokat, de a Monarchiát és az összeomlás előtti konzervatív elitet egyaránt felelőssé teszi azon politikáért, ami a kommünhöz vezetett. 

A fenti eltérések persze mind láthatatlanok, ha pozitív előjellel ellátott, jobboldali négyesfogatként tekintünk ezekre a szerzőkre. Mit is gondolunk akkor a két háború közötti társadalomról? A dualizmusról vagy Trianonról? A múlt század során tapasztalt antiszemitizmusról vagy a kommün okairól? Esetleg a német megszállásról és a nyilasokról?

A jelek szerint semmit, hiszen akkor nem lenne egyszerre felvállalható négy ennyire eltérő nézeteket valló szerző. A fenti négy szerző

de akár a magyar jobboldal identitásának józan meghatározását. Például azzal kapcsolatban: mit gondolunk a 75 évvel ezelőtt dúló nyilas időszakról. Ha valaki azt károsnak és elfogadhatatlannak tartja, akkor nehéz egy az egyben méltatni Wass és Nyirő életművét. 

Jelen sorok írója nem akarja megmondani, ki kit szeressen a fenti írók közül a mai Magyarországon. Nekem személyesen egyik szerző sem szimpatikus, de ha valaki Wass Albertet akar olvasni, hát tegye.

Viszont helyes lenne, ha a politikusok és a publicisták meghagynák a történelmi szereplők – esetünkben irodalmárok – életútjának feltárását és bemutatását a történészeknek. A történészeknek pedig komoly feladata van: nem a rendszerváltás óta dúló ellentétek, hanem források józan és higgadt olvasata alapján kell bemutatniuk példának okáért a fenti szerzők életútját és eltéréseit, különbözőségeit.