A Joker-féle pszichopatákat társadalmunk termeli ki? – Félig-meddig filmkritika

„Talán tényleg – valamennyire – hasonló háttér áll a legkegyetlenebb bűnözők mögött is. Óvatos, lassú kötéltánc ez az állatiasság és az emberségesség határvonalán, ám előbb-utóbb billen a kötél, kiderül, zuhanás lesz-e vagy felemelkedés, ámokfutás vagy szabadságharc, bűn vagy erény, dráma vagy vígjáték.

Együtt örlődünk a film során Jokerrel, mert minden, ami vele történik, hat ránk is. Úgy, hogy saját bőrünkön érezzük az összes tragédiát, meglepően könnyen azonosulunk a protagonistával: szinte beleszédülünk, ahogy látjuk tönkre menni egy olyan ember életét, aki pontosan tisztában van a valósággal, mégsem tudja kezelni azt. Tisztes állampolgárként megrémülünk önmagunktól, rádöbbenünk, lehet nem is vagyunk jobbak Jokernél. Csak jobb helyre születettek, szerencsésebb körülményekkel.

Megrémülünk, mert hogyan is érezhetnénk részvétet egy totális pszichopata irányába, »ez biztos nem normális« – mondogatjuk, »undorító, ahogy az erőszakot elfogadottnak állítják be« – folytatjuk. Meglepően könnyű részvétet érezni, ha ismerjük az okok mögötti miérteket, ugye? Legyen szó akár egy vérengzős pszichopatáról. Isten lássa lelkem, de szerintem pont ez a normális, ez az emberi. (A film egyébként nem gondolom, hogy népszerűsíti az erőszakpornót, mert nem foglal álláspontot, szimplán karakterdrámát- és annak miértjeit mutatja be.) 

Mindenki eldöntheti magában: Joker az őrült, vagy pedig a világ? Melyik volt előbb: az áldozat, vagy pedig az elkövető?”