„Egyetlen olyan eset volt, amely politikusként könnyeket csalt a szemembe. A Jobbik elnökségi ülésén ültünk és a párt 2014-es országos listájáról készültünk vitázni, döntve arról, ki kerül biztosan befutó helyre és ki nem. Az ülés kezdetén nagyra becsült alelnöktársam, az '56-os szabadságharcos Murányi Levente kért szót. Csendesen, de határozottan annyit mondott, hogy mivel a parlamenti helyek száma nagyban csökken, ezért Ő a párt alelnökeként lemond arról, hogy a továbbiakban országgyűlési képviselőként folytassa és át szeretné adni ezt a megtisztelő feladatot a fiatalok valamelyikének. A bejelentés drámai volt. Murányi Levente volt az országgyűlés utolsó '56-osa, a velünk élő történelem, hamisítatlan szimbóluma annak, amiért létrejöttünk és amiért harcoltunk. A torkom összeszorult, a szemeimbe könnyek szöktek és egyetlen árva szó sem jött ki a számon, annyira keserű érzés volt ezt hallani. Nem tudtam semmi egyebet tenni, csak szeretettel magamhoz ölelni Őt. Hittem '56 igazában, hittem az elveinkben és hittem abban, hogy a Jobbik lesz Magyarország felemelője. Ezért voltam ott. Sajnos tévedtem...
Ma 16 éve annak, hogy a Jobbik megalakult. Pongrátz Gergely, a Corvin köz egykori parancsnoka jelképesen a frissen megalakuló nemzeti pártnak adta az '56-os forradalom lyukas zászlaját, bízva abban, hogy a Jobbik fogja befejezni az elmaradt rendszerváltást és gondoskodik jobboldali küldetéséről: