„Szennyvíz folyik a szájukból” – Magyar megindult Vona útján, aminek mindenki tudja, mi lett a vége
Ha a pártelnök saját szavazóbázisát, de a képviselőit is dehonesztáló jelzőkkel illeti...
Normális ember nem tiporja lábbal egy 14 éve eltávozott szabadságharcos emlékét és nem üzenget neki arrogánsan a síron túlra.
„Egyetlen olyan eset volt, amely politikusként könnyeket csalt a szemembe. A Jobbik elnökségi ülésén ültünk és a párt 2014-es országos listájáról készültünk vitázni, döntve arról, ki kerül biztosan befutó helyre és ki nem. Az ülés kezdetén nagyra becsült alelnöktársam, az '56-os szabadságharcos Murányi Levente kért szót. Csendesen, de határozottan annyit mondott, hogy mivel a parlamenti helyek száma nagyban csökken, ezért Ő a párt alelnökeként lemond arról, hogy a továbbiakban országgyűlési képviselőként folytassa és át szeretné adni ezt a megtisztelő feladatot a fiatalok valamelyikének. A bejelentés drámai volt. Murányi Levente volt az országgyűlés utolsó '56-osa, a velünk élő történelem, hamisítatlan szimbóluma annak, amiért létrejöttünk és amiért harcoltunk. A torkom összeszorult, a szemeimbe könnyek szöktek és egyetlen árva szó sem jött ki a számon, annyira keserű érzés volt ezt hallani. Nem tudtam semmi egyebet tenni, csak szeretettel magamhoz ölelni Őt. Hittem '56 igazában, hittem az elveinkben és hittem abban, hogy a Jobbik lesz Magyarország felemelője. Ezért voltam ott. Sajnos tévedtem...
Ma 16 éve annak, hogy a Jobbik megalakult. Pongrátz Gergely, a Corvin köz egykori parancsnoka jelképesen a frissen megalakuló nemzeti pártnak adta az '56-os forradalom lyukas zászlaját, bízva abban, hogy a Jobbik fogja befejezni az elmaradt rendszerváltást és gondoskodik jobboldali küldetéséről:
»A Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból.«
Ma már tudjuk, hogy a Jobbik jelenlegi vezetői eldobták saját elveiket és lábbal tiporják a párt egykori Alapítói Nyilatkozatát. A Corvin köz egykori parancsnokának öccse, Pongrátz András egyértelműen megüzente a Jobbik jelenlegi vezetőinek:
»A Pongrátz család nevében felszólítom a Jobbikot: ne vegyék többé szájukra Pongrátz Gergely nevét, aki forog a sírjában a Jobbik árulása miatt! A Gyurcsány Ferenccel a Parlament lépcsőjén esküdöző és nemzeti ünnepünkön Dobrev Klárával egy színpadra álló Jakab Péternek és pártjának nincs többé keresnivalója a Corvin közben.«
A család kérése sajnos süket fülekre talált, a jobbikosok úgy mentek a Corvin közbe, mintha mi sem történt volna. A Jobbik gyalázatos, kegyeletsértő válasza nem maradt el. Ahelyett, hogy elnézést kértek volna és lehajtott fejjel átkullognak új szövetségesük, a posztkommunisták által alapított DK megemlékezésére, még nekik állt feljebb. Stummer János, a párt alelnöke megüzente az '56-os szabadságharcosoknak:
»Forogjanak csak a sírjukban azok, akik nem értik a mi korunkat, akik nem értik a mi korunk kihívásait!«
Ez arcpirítóbb és felháborítóbb, mint Hadházy trágár trollkodása. Normális ember nem tiporja lábbal egy 14 éve eltávozott szabadságharcos emlékét és nem üzenget neki arrogánsan a síron túlra, főleg nem abból az erkölcsi mélységből, ahova a Jobbik mára jutott. Az '56-osok akár az életüket is adták a hazájukért, amire a Jobbik jelenlegi vezetői soha nem lennének képesek. Szégyelljék magukat!”