Füst a liberális világ felett

2019. szeptember 02. 11:06

Kereskedelmi megállapodás garantálhatja a még több marhahúst, nádcukrot és szójababot

2019. szeptember 02. 11:06
Pelyach Gergely
Magyar Nemzet

„Milyen károkat tud okozni egy eldobott szalvéta a természetben? A magyar agrárminiszter kinevezés előtti bizottsági meghallgatásán a tudomány nevében lépett rá arra az útra, amin e kérdés megválaszolásához járni érdemes. Ő talán nem számolt vele, de a hisztéria kalkulálható volt, ahogy a haladó sajtó rávetette magát a tárcavezető egy kiragadott mondatára. A kontextus egésze szerint az Európában futótűzként terjedő sertéspestis megállítása érdekében minden szabályt a legszigorúbban be kell tartani – ideértve az állattartó telepek higiéniai előírásait vagy az erdőjáró emberek felelős magatartását.

A jelenkor egyik – ha nem a legnagyobb – népvándorlási hullámából pusztán a céltalan migránsozást leszűrni képes balliberális kommunikációs ítészek jól eladható demagógiával gyártottak címlapokat a miniszteri figyelmeztetésből: az országon áthaladó migránsokat okolja az agrártárca vezetője a sertéspestisért!

A demagógia természete és célja szerint az arra fogékony fogyasztóknál gyorsan hat, és legyünk önkritikusak, a Homo sapiens előszeretettel halad a könnyebb ellenállás irányába. A készre csomagolt és a saját felelősség kérdését dicséretes módon megkerülő válaszoknál pedig nincs vonzóbb ajánlat.

E sorok írója is fültanúja volt olyan párbeszédnek, hogy a rombolás még egyértelműbb legyen: »szakmai« párbeszédnek, vadbiológiai ismeretanyag iskolarendszerű átadásán, ahol gúnyosan tette fel a kérdést a jövő vadgazdálkodási szakembere (!) az állatorvos professzornak, hogy mit gondol a miniszter tarthatatlan kijelentéséről. A válasz szerencsére nem politikai, hanem tudományos volt, így a világról alkotott képét a balliberális oldalakból összetákoló, egyébként érett férfikorban lévő, elvileg felelős állampolgárként a társadalom kollektív arcélének mozaikjához tartozó kérdező pironkodva fújt visszavonulót. A sertéspestis ugyanis egy szalvétán is továbbterjedhet azon fajok között, amelyeket gazdatestnek rendelt számára a Teremtő.

Ez a tétel gyorsan egyértelművé vált bárki számára akkor is, amikor a miniszter beszélt róla. Az egyik, saját kizárólagosságával kampányoló sajtóorgánum virtuális hasábjairól azonban a mai napig hiányzik bármilyen beismerése annak, hogy a kattintásszámokért cserébe nem felvilágosult olvasói limbusát, maximum a vaddisznók dagonyáját bélelte ki azzal a könnyen bemocskolható, de annál nehezebben tisztítható keszkenővel, amit hitelességként és a társadalom tagjainak egymásba vetett bizalmaként ír le a politikatudomány…
Na most itt van nekünk Dél-Amerika aktuális erdőtüzeinek esete.

A világ adakozó celebritásaiból verbuvált egyesített nemzetközi front idő előtti boldoggá avatására készülő haladók kedvéért álljon itt: senki, sehol nem mondta azt, hogy ami Dél-Amerikában most történik, az az emberiség üdvére válik. Minden egyes fa, minden védett faj minden egyede és minden őslakos elveszített otthona pótolhatatlan veszteség. Ahogy az a tajgán, a szavannán, az Arktiszon vagy az Antarktiszon. Csak éppen a belvárosi kávézók kiapadhatatlan szója latte-kínálatának ára van. Szójabab. Dél-Amerikában terem. Egykor volt amazóniai esőerdők felégetett talaján. Demagógia? Részben. Hulljon hamu az önmaga csapdájába lépő krónikásra.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
ökobetyár
2019. szeptember 02. 12:46
Vége a húst-hússal! A konzekvens klímapolitika a lemondások politikája. Ha kormányzással sikerül is a politikai mezőket hierarchizálni és alárendelni a nagy célnak, a klímavédelmi politika - a dolgok állása szerint - aszkézis-politika lesz. Első ízben lenne a politika a lemondások politikája, mely nem gazdasági kényszereket követ, hanem etikai szükségszerűségeket. Az őrületes mobilitásbarát, még csak nem is SUV-lelkű, hús-zabáló, ritka földfémeket eltelefonáló bőség korlátozva lenne, bár a lehetősége megmarad. Ám, hogy minden úgy megy, mint eddig, hogy az összes dologra és szokásra egy CO2-semleges bevetés áll rendelkezésre, a világot smart technikákkal fenntarthatóvá varázsoljuk, míg a belvárosok tovább csillognak és a részvénypiacok újabb csúcsokat döntögetnek – ez csak az únióválasztók meséje. Öreg ökok már évtizedek óta a kollektív létünk zsugorodását óhajtják. (Ezek volnánk mi, lásd a Köln2020 szcenáriót, 1989-ből). Tehát leépítésről van szó, nem egy klímabarát segítő gesztusról. Az egész megújulók utáni fáradozás csak akkor kap értelmet, ha azt magatartásváltozás és lemondás is kíséri. A biopolitikailag erősen fegyelmezett és önmagát megvalósító tech-elit, a kreatív és digitális gazdaságban, mint modell, csak egy urbánus mellékjelenség marad. A gyerekek kényszerülnek lemondásra. Szüleik, a babyboomer-ek, a relatív magas nyugdíjaikkal egy gazdag öregkor elé nézhetnek. Legfeljebb emlékeikbe menekülnek, régi, kövér autóikba, Ausztrália-nyaralásaikba, akkora carbon footprint- tel, mint Gulliver lába. A jövő nemzedékek visszafogottabban fognak élni, regionálisabban, szerényebben, kevesebb lesz a kozmopolita, kevesebb az utazással kapcsolatos kulturális világtudás. Természetesen nem öko-diktatúráról lenne szó. A fegyelmezés egyszerűen belülről jönne, a motiváció „intrinsic”, ahogy a pszichológusok szépen mondják. A „nudging” virágzik, mindenütt apró biztatások és ösztönzések a helyes viselkedésre. Jutalomrendszerek jönnek ismét, melyek szociális elismerésre alapulnak és a kollektívához való igazi és teljes érvényű hozzátartozást szavatolják. Hosszas klímapolitika stabil mentalitásra van utalva, ezért egyfajta társadalom-újraformázás (Reformatierung) ajánlatos. ÖN MENNYIT UTAZIK KUTATÁS CÉLJÁBÓL? Konferenciák, előadások, helyszíni kutatások – a tudósok mindig úton vannak – és növelik karbonlábnyomukat. Néhányan most teszik először közzé 2019 első féléves CO2-kibocsátásukat. KEVESET UTAZOM Peter Scholze (31), matematikus Jármű kg CO2 Repülő Köln-Los Angeles 2980,0 Los Angeles-Chicago 672 Chicago-Köln 2055 Vonat Bonn-G.partenkirchen 10,40 -Münster 0,040 -Berlin 3,40 -Innsbruck 12,40 Összesen 5734,24 kg CO2 ÁTÁLLTAM Claudia Schmidt (27), doktorandusz Max-Planck-Institut, Biochemie, Göttingen Repülő Frankfurt-Krakau 574 Vonat Göttingen-Berlin 1,00 Összesen 575 kg CO2 KONGRESSZUSOKAT MONDOK LE Stefan Rahmstorf (59), klimatológus Potsdam Institut für Klimaforschung Erdsystemanalyse Repülő Berlin-Barcelona 668 -Stockholm 466 Frankfurt-Berlin 111 Wien-Zürich 314 Vonat 5x Potsdam-München 14 2x -Karlsruhe 5,6 -Frankfurt 2,8 -Frankfurt 1,4 -Leipzig 2,8 -Tübingen 23,60 -Prag 19,20 -Zürich 20,50 -Bremerhaven 8,60 -Kiel 2,80 -Bad Belzeg 5,00 -Wien 34,00 -Hamburg 2,80 Összesen 1712,1 kg CO2 (DIE ZEIT 2019. aug. 22.)
vendelin
2019. szeptember 02. 11:24
Hát igen. Érdekes dolog a Starbucks, a Costas vagy a McDonalds üzleteiből szomorkodni az erdőtüzek okozta károk miatt...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!