Füst a liberális világ felett

Vége a húst-hússal! A konzekvens klímapolitika a lemondások politikája. Ha kormányzással sikerül is a politikai mezőket hierarchizálni és alárendelni a nagy célnak, a klímavédelmi politika - a dolgok állása szerint - aszkézis-politika lesz. Első ízben lenne a politika a lemondások politikája, mely nem gazdasági kényszereket követ, hanem etikai szükségszerűségeket. Az őrületes mobilitásbarát, még csak nem is SUV-lelkű, hús-zabáló, ritka földfémeket eltelefonáló bőség korlátozva lenne, bár a lehetősége megmarad. Ám, hogy minden úgy megy, mint eddig, hogy az összes dologra és szokásra egy CO2-semleges bevetés áll rendelkezésre, a világot smart technikákkal fenntarthatóvá varázsoljuk, míg a belvárosok tovább csillognak és a részvénypiacok újabb csúcsokat döntögetnek – ez csak az únióválasztók meséje. Öreg ökok már évtizedek óta a kollektív létünk zsugorodását óhajtják. (Ezek volnánk mi, lásd a Köln2020 szcenáriót, 1989-ből). Tehát leépítésről van szó, nem egy klímabarát segítő gesztusról. Az egész megújulók utáni fáradozás csak akkor kap értelmet, ha azt magatartásváltozás és lemondás is kíséri. A biopolitikailag erősen fegyelmezett és önmagát megvalósító tech-elit, a kreatív és digitális gazdaságban, mint modell, csak egy urbánus mellékjelenség marad. A gyerekek kényszerülnek lemondásra. Szüleik, a babyboomer-ek, a relatív magas nyugdíjaikkal egy gazdag öregkor elé nézhetnek. Legfeljebb emlékeikbe menekülnek, régi, kövér autóikba, Ausztrália-nyaralásaikba, akkora carbon footprint- tel, mint Gulliver lába. A jövő nemzedékek visszafogottabban fognak élni, regionálisabban, szerényebben, kevesebb lesz a kozmopolita, kevesebb az utazással kapcsolatos kulturális világtudás. Természetesen nem öko-diktatúráról lenne szó. A fegyelmezés egyszerűen belülről jönne, a motiváció „intrinsic”, ahogy a pszichológusok szépen mondják. A „nudging” virágzik, mindenütt apró biztatások és ösztönzések a helyes viselkedésre. Jutalomrendszerek jönnek ismét, melyek szociális elismerésre alapulnak és a kollektívához való igazi és teljes érvényű hozzátartozást szavatolják. Hosszas klímapolitika stabil mentalitásra van utalva, ezért egyfajta társadalom-újraformázás (Reformatierung) ajánlatos. ÖN MENNYIT UTAZIK KUTATÁS CÉLJÁBÓL? Konferenciák, előadások, helyszíni kutatások – a tudósok mindig úton vannak – és növelik karbonlábnyomukat. Néhányan most teszik először közzé 2019 első féléves CO2-kibocsátásukat. KEVESET UTAZOM Peter Scholze (31), matematikus Jármű kg CO2 Repülő Köln-Los Angeles 2980,0 Los Angeles-Chicago 672 Chicago-Köln 2055 Vonat Bonn-G.partenkirchen 10,40 -Münster 0,040 -Berlin 3,40 -Innsbruck 12,40 Összesen 5734,24 kg CO2 ÁTÁLLTAM Claudia Schmidt (27), doktorandusz Max-Planck-Institut, Biochemie, Göttingen Repülő Frankfurt-Krakau 574 Vonat Göttingen-Berlin 1,00 Összesen 575 kg CO2 KONGRESSZUSOKAT MONDOK LE Stefan Rahmstorf (59), klimatológus Potsdam Institut für Klimaforschung Erdsystemanalyse Repülő Berlin-Barcelona 668 -Stockholm 466 Frankfurt-Berlin 111 Wien-Zürich 314 Vonat 5x Potsdam-München 14 2x -Karlsruhe 5,6 -Frankfurt 2,8 -Frankfurt 1,4 -Leipzig 2,8 -Tübingen 23,60 -Prag 19,20 -Zürich 20,50 -Bremerhaven 8,60 -Kiel 2,80 -Bad Belzeg 5,00 -Wien 34,00 -Hamburg 2,80 Összesen 1712,1 kg CO2 (DIE ZEIT 2019. aug. 22.)

Hát igen. Érdekes dolog a Starbucks, a Costas vagy a McDonalds üzleteiből szomorkodni az erdőtüzek okozta károk miatt...