„Ellenzéki érzelmű honfitársaink nem is tudják, hogy sírjanak vagy nevessenek, amikor a vezérüknek kimesterkedett budapesti főpolgármester-jelölt, Karácsony Gergely műsorsorozatát nézik. A leggagyibb krimik és a legostobább, viccesnek szánt előadások elemei keverednek a nevezett elvtársúr előadásaiban. Mivel a demokrácia populáris, azaz mindenféle és minél több embert igyekeznek megnyerni maguknak a politikai aktorok, látszólag Karácsony sem tesz mást, mint igyekszik kiszolgálni közönsége igényeit. A magát entellektüelnek tartó balliberális fővárosvezető-jelölt így tehát fellépéseit közönsége vélt kívánságaihoz szabja.
Valami egészen visszataszító nagyképűséggel és fölényességgel nézi hülyének az embereket. Valójában azonban ezt az összevissza habogó, a sokaságból csupán szemüvege mögé rejtett sunyi pillantásaival kiváló figurát minősíthetjük hülyének. Ez a nem is olyan régen még durvának számító jelző finom szó azokhoz a kifejezésekhez mérve, amelyekkel Karácsony Gergely él: »kivágom, mint macskát szarni«; »mi a f…ért vállaltam«. Lehetne további példákat összeszedegetni a szociológus körökben természetesnek minősülő durva beszédből, ám itt nem csak erről van szó, hanem arról a beteg színjátékról, amit a sokszoros választási vereségeibe beletörődni képtelen balliberális ellenzék játszik. Ami, sajnos, nem játék. Vérre megy.
Karácsony Alkalmatlan Gergelynek kétségtelenül nehéz lehet az élete, amikor abban a kerületben, amit olyan látványosan lehetetlenné tett polgármesterként, csak úgy eltűnhetnek emberek. Ez történt egy szocialista politikussal, aki Zugló mostani szocialistáit szolgálta. Nyoma veszett, nem csoda hát, hogy Karácsony attól tart, hogy Zuglóban »elásnák«.
A kutya se foglalkozna mindezekkel, ha nem került volna nyilvánosságra néhány hangfelvétel. Elsőként az juthat eszünkbe, hogy milyen emberek azok, akik bármiféle beszélgetésről hangfelvételt készítenek, és azt közzéteszik. Hogy lehet úgy élni, hogy ha bárkivel szóba állunk, azt vizslatjuk, hogy vajon a másiknál van-e hangfelvevő készülék. Persze, aki az úgynevezett magánbeszélgetéseiben egészen mást mond, mint amit gyújtó hangúnak gondolt satnya kampányszónoklataiban, az ne csodálkozzon azon, hogy úgy jár, mint a sánta kutya. Utolérik.”