Az elmúlt fél évben rendkívüli derbinek lehettünk tanúi.
A szerző a Századvég Gazdaságkutató Zrt. energetikai üzletágának vezetője.
A kattintásvadász hírportálok szerzői egymásra licitálva, egyre drámaibb elnevezésekkel próbálták az olvasók figyelmét saját – éghajlatváltozással, vagy annak (várható) hatásaival kapcsolatos – írásaikra irányítani. A folyamat szeptember 9-én fontos mérföldkőhöz ért: az Extinction Rebellion Magyarország nyílt levélben kérte a sajtó munkatársait, hogy „a továbbiakban ne a klímaváltozás kifejezést használják, hanem a valóságot sokkal inkább leíró klímaválság, klímaösszeomlás vagy klímavészhelyzet szavakat”. A levelet az LMP, az Energiaklub és a Fridays For Future Magyarország is támogatta.
A levél állításával ellentétben a klímaváltozás tökéletesen leírja a valóságot, hiszen a jelenségnek – aminek következményeire a szerzők fel kívánják hívni a figyelmet – ez a neve. Ezzel szemben például a klímaösszeomlásnak semmi értelme, hiszen az éghajlat nem tud összeomlani. Legfeljebb a klímaváltozás következtében átalakuló természeti környezet hatásaira potenciálisan „összeomló” társadalmi rendszerekre lehet utalni, azonban ezek egyelőre nem a valóságot, hanem a levél szerzőinek várakozásait tükrözik. Hasonló a helyzet a klímaválsággal és a klímavészhelyzettel is, amelyek nem a tapasztalatokra és a jelenre, hanem hipotetikus jövőbeli állapotokra utalnak.
A kérés nem a valóság jobb leírását célozza, hanem a korábban alkalmazott semleges érzelmi töltetű fogalmat negatív érzelmi töltetűre cserélné. A szerzők célja növelni a félelmet az emberekben, akik ettől nagyobb figyelmet szentelnének a témának és könnyebben mozgósíthatóvá válnának. A félelem azonban torzítja a valóságot és erősen korlátozza, hogy a probléma megoldására irányuló intézkedésekről józan vitát lehessen folytatni. Az alkalmazott fogalmak fókusza (időben és térben) egyre távolibb, az érzelmi töltetük pedig egyre intenzívebb,
Azok a szerzők, akik éghajlatváltozással foglalkoznak, újra és újra szembesülnek a dilemmával: egy rendkívül komplex, a hétköznapi emberek számára nehezen megragadható problémáról úgy kell írniuk, hogy az szélesebb közönség számára érthető és azonosulható legyen. A választás egyik végpontján a tények és vélekedések objektív ismertetése, a másikon pedig részinformációk becsomagolása van az olvasó elemi érzelmeire ható fenyegető szavakkal. A levél készítője és három támogatója azt kérik az újságíróktól, hogy kizárólag az utóbbi végponton kommunikáljanak. Világos, hogy a további traumatizálás ezeknek a szervezeteknek a létjogosultságát és politikai kommunikációját erősítené. De vajon milyen hatással lenne ez a tájékoztatás színvonalára, a közízlésre, az emberek lelki állapotára és nem utolsó sorban a magyar nyelvre? Vajon tényleg segítené azt, hogy az éghajlatváltozás elleni potenciális beavatkozásokról tárgyilagosan és józanul lehessen beszélgetni?
Ha a fenti szervezeteknek fontos az éghajlatváltozás elleni harc ügye, akkor hagyják, hogy a sajtó munkatársai nevén nevezzék a dolgokat. Ők pedig – rendeltetésüknek megfelelően – a destruktív pánikkeltés helyett, a lehetséges megoldási javaslatok kidolgozásán és értékelésén fáradozzanak. A valóban hasznos ötleteikről és elképzeléseikről pedig az újságírók bizonyára készséggel beszámolnak majd anélkül is, hogy instrukciókat kapnának ezek becsomagolására.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A COP29 zárónyilatkozata bár elfogadott egy évi 300 milliárd dolláros klímafinanszírozási célt 2035-ig, India és más fejlődő országok elégedetlenségüket fejezték ki. Szerintük a támogatás mértéke elenyésző, és tovább mélyíti a fejlett és a fejlődő államok közötti szakadékot.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Egyre valószínűbb, hogy felborítja az európai időjárást a La Niña, amely nem csak a télre, de a 2025-ös évre is rendkívüli hatással lehet.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette. Gali Máté írása.
Úgy fogalmazott: a kultúrát nem őrizni kell, mert az nem rab, nem ápolni, mert nem beteg, hanem mindenekelőtt élni, csinálni kell. Ez különösen így van akkor, ha a kultúra keresztény és magyar.
