Élhetünk egymással, ne adj’ Isten egymásért is. Ez a szolidaritás, a testvériség alapgondolata.
„Létezik az emberi együttélésnek egy nem antagonisztikus, hanem kooperatív, nem az egymás legyőzésére és a fennsőbbség megszerzésére törekvő, hanem a kölcsönös érdekérvényesítést célzó együttműködést hangsúlyozó formája is. Létezik egy olyan felfogás is, amely szerint a társadalomban és a társadalmak társadalmában nem szükségszerű, hogy egymás ellen éljünk: élhetünk egymással, ne adj’ Isten egymásért is. Ez a szolidaritás, a testvériség alapgondolata.
A szuverenitás, egyúttal a népszuverenitás elve is alapvetően ellentétes ezzel a gondolattal. Ahogy egy korábbi cikkemben írtam, a szuverén nemzetállamok rendszerének kialakulása a 17. században annak a folyamatnak a része volt, amelyet »a föld felparcellázásának« nevezhetünk: a világ felosztását jól elkülöníthető egységekre, melyek fölött hatalmi igények jelenthetők be, amelyek tulajdonba vehetők és így menedzselhetővé válnak. Ez a folyamat:
»létrehozta a tágan értett természeti és emberi erőforrásokhoz való hozzáférés aszimmetrikus viszonyait – a puszta földterülettől a társadalmi kooperáció által termelt közjavakig. Az ezen erőforrásokhoz való aszimmetrikus hozzáférés, amelyet a kizárás különféle politikái tettek lehetővé, megteremtette azokat a transznacionális hatalmi egyenlőtlenségeket, kiszolgáltatottságokat, amelyek nélkül a kapitalista világgazdaságot alkotó függési viszonyok nem lettek volna létrehozhatóak.«
A népszuverenitás elvét hangoztatók – legyenek jobb- vagy baloldaliak – adottnak veszik, hogy a föld jól elhatárolt parcellákra oszlik, amelyek fölött hatalmi küzdelem folyik és e küzdelmek nyertese – hol a »nép«, hol az elitek – szabadok és önrendelkezők. A szuverenisták így hozzájárulnak azoknak az egyenlőtlenségeknek és hatalmi asszimmetriáknak a fenntartásához, amelyeket ez a gondolkodási- és intézményrendszer az elmúlt évszázadok során kitermelt magából, holott egy valóban baloldali és emancipatorikus politika célja éppen ezen egyenlőtlenségek meghaladása kellene, hogy legyen.
A követelés, hogy Magyarország, Németország vagy Nagy-Britannia népe vegye vissza az irányítást és követelje szuverenitását a nemzetközi közöséggel szemben, fenntartja azt az előfeltevést, hogy ezek az egységek – Magyarország, Németország, Nagy-Britannia – a politikai hatalom természetes egységei, holott azok a folyamatok, amelyek a világ területét és lakosságát épp ezekre a részekre osztották nem kőbe vésett természeti törvények, hanem hatalmi küzdelmek termékei voltak, melyek során a globális centrum kialakította és megerősítette hatalmát a perifériák és azok erőforrásai felett.”
A baloldali megmondóemberek arról próbálják győzködni a nagyérdeműt, 2010 óta nem történt még olyan, hogy az ellenzék megelőzte volna a Fideszt a közvélemény-kutatásokban. Ez önbecsapás a javából.
„A Tisza Párt Brüsszelhez való igazodása több migrációt, több háborús kiadást jelent és kevesebb pénzügyi támogatást Magyarországnak” – mondta el Dömötör Csaba Strasbourgban.
Arra is kíváncsiak voltunk, mit gondolnak Magyar Péter követői a politikus mentelmi jogával kapcsolatos botrányról, tanulságos válaszokat kaptunk.
„A nemzeti érdek pedig jelenleg azt diktálja, Magyarországot ne engedjük belekényszeríteni mások háborújába” – mutatott rá értékelésében az Alapjogokért Központ.
Hollik István parlamenti felszólalásában emlékeztetett, hogy a Tisza Párt megszavazta azt a bizottsági javaslatot, ami a rezsicsökkentés kivezetésére szólít fel.
A Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterhelyettese szerint ki kell maradni minden olyan EU-s döntésből, amely fegyverszállításra akarja kényszeríteni hazánkat.
A Renitens csatorna riportere Bayer Zsolt műsorában kijelentette, hogy ideje befejezni az áldozathibáztatást, „aminek Pottyondy az élharcosa”.
