Azé a Föld?

„Ugyanakkor itt a brazilok – ideértve elnöküket is – igazságából el kell ismerni valamit. Amennyiben az Amazonas esőerdői a világnak fontosak, akkor erre áldoznia is kell. Nem lehet azt mondani, hogy a helyiek nem nyúlhatnak az erdőhöz, mert az a Föld kincsét képezi, viszont a terheket – ideértve a mezőgazdaságilag nem hasznosított területek miatt elmaradt bevételt – viseljék ők. Globális probléma globális felelősségvállalást igényel.

És most meredek ugrással térjünk át a másik témára. A főváros VII. kerületének bulinegyedként elhíresült részére. A médiába általában azzal szokott bekerülni, hogy a »lakók« már nem viselik el az áldatlan állapotokat, bár a kép – sokkal inkább, mint Amazónia esetében – jóval árnyaltabb. A felmérések szerint hetente félmillió ember fordul meg itt, és ennek harminc százaléka belföldi. Foglalkozzunk csak velük, noha az se lenne mindegy, hogy az idelátogatók által – utazásra, szállásra, vendéglátóhelyeken – elköltött pénz mennyivel járul hozzá a GDP-hez, azaz egész Magyarország működéséhez.

Mondjuk, hogy a felmérések torzítanak, meg sokan érkeznek vidékről is, úgyhogy ennek a félmilliónak csak tíz százaléka budapesti (tudjuk, jóval több, de most csak a példa kedvéért). Nos, ez a szám még így is tízszerese annak, mint ahányan a tavaly megrendezett helyi – érvénytelen – népszavazáson a kocsmák bezárására szavaztak. Kinek az igényei fontosabbak, a több tízezer városlakóé, aki Budapestnek kulturális-szórakoztató központot akar, vagy azoké, akik itt – és sehol máshol – szeretnék álomra hajtani a fejüket? A kérdés politikai mérlegelést igényelne.

Ebben a szisztémában azonban erre nincs lehetőség – és ennél a példánál tudható, hogy ez kinek róható föl. A fenebátor Fidesz, amelyik kétharmaddal megállította Brüsszelt, az összes migránskaravánt és Sorost, csak arra nem használta a többségét, amire kéne. A fővárosi önkormányzati rendszerhez hozzá kellett volna nyúlni. A külső kerületek többségének és az agglomerációban fekvő településeknek sok esetben megegyeznek a gondjai, semmi nem indokolja, hogy egy Budapesthez tartozó szeparált kertváros kevesebb jogkörrel rendelkezzen, mint egy tőle néhány kilométerre található önálló település. Míg beljebb az okoz abszurd helyzetet, hogy megannyi utcának az egyik oldalára gyökeresen más szabályok vonatkoznak, mint a másikra. Amit közigazgatásilag egy egységbe kéne vonni, azt apró grófságok szabdalják részekre, azt eredményezve, hogy a település egészéért nem visel felelősséget senki.”