Mértékadó brit lap: Zelenszkijnek valószínűleg meg kell alkudnia Putyinnal – és ezt már ő is tudja
Nem csak nekünk tűnt fel, tényleg egyre kevésbé harcias Zelenszkij retorikája.
Amerikában is komoly bajok vannak, leginkább a csúcson, a The Economist Magyarország-bírálata, ha fáj is, de igaz.
„Trump elnök például tíz napos szabadságot vett ki, de tweetjeivel állandóan felborzolta az emberek kedélyét. »Stabil zseninek« hívja magát, de azt állította, hogy apja Németországban és nem a Bronxban, New York egyik külvárosában született. Azt is javasolta, hogy jövőre a G7 egyszerűen adja vissza Putyin tagságát az intézményben. Az augusztusi felemelő hongkongi tüntetéseket nem támogatta, habár volt olyan nap, amikor a lakosság egyharmada (!) az utcán demonstrált, mert nem akarták elfogadni a pekingi kormánynak való teljes alárendeltséget. Trump inkább Hszi Csin-pinget, a kínai kommunista diktátort dicsérgette.
Aztán itt van ez a másik sárgahajú politikus, Boris Johnson, az új brit miniszterelnök, aki a legbrutálisabb Brexit megoldást is vállalja, hogy országát – a függetlenség nevében – tönkretegye. Igaz, a szavazók fele támogatja a kilépést (Johnsont nem), annak ellenére, hogy a II. világháború óta először az országnak még élelmiszerhiánnyal is meg kell majd küzdenie. Ám Johnson nem is akar hallani a hiányokról és a hátrányokról. Kihasználva az uborkaszezont, egy hónapra bezárta a parlamentet. A királynő ezt szentesítette, igaz, aligha tehetett volna mást.
Végül pedig itt van a The Economist múlt heti száma. Ez a hetilap másfél millió példányban jelenik meg, a szerkesztőség számításai szerint több mint ötmillióan olvassák őket világszerte. Mióta a Time és a Newsweek profilt váltott, a The Economist az egyetlen komoly, gazdasággal, politikával és kultúrával egyaránt foglalkozó angol nyelvű hetilap, amely leginkább a tanult, egyetemet végzett olvasóknak szól. Nélkülözhetetlen.
Nos, a legutóbbi szám nemcsak a vezércikkében indít a magyar demokrácia krízisével, de a vezércikkek utáni első írás – egy kizárólag a mai Magyarországgal foglalkozó, mintegy húszezer szóból álló tanulmány – ízekre szedi a magyar »demokrácia« illúzióját. Arról a négy témáról szól, amelyek a EPP őszi napirendjén is szerepelnek: a média helyzetéről, a korrupcióról, a tudományos élet centralizációjáról és a bíróságok központi irányításáról. Törvényszegésre sincs szükség Magyarországon, írja a lap, mert a parlament akkor fogad el új jogszabályokat, amikor ezt Orbán Viktor „javasolja”.
A The Economisttal persze egyetértek, de az igazság ugyanakkor fáj is. A brit parlament felfüggesztése aggasztó. Trump cinikus reagálása a bátor hongkongi tüntetésekre pedig félreérthetetlenül mutatja, hogy Amerikában is komoly bajok vannak, leginkább a csúcson. 2019-ben így nézett ki a korábban csöndes, nyugodt »uborkaszezon«.”