„Trump elnök például tíz napos szabadságot vett ki, de tweetjeivel állandóan felborzolta az emberek kedélyét. »Stabil zseninek« hívja magát, de azt állította, hogy apja Németországban és nem a Bronxban, New York egyik külvárosában született. Azt is javasolta, hogy jövőre a G7 egyszerűen adja vissza Putyin tagságát az intézményben. Az augusztusi felemelő hongkongi tüntetéseket nem támogatta, habár volt olyan nap, amikor a lakosság egyharmada (!) az utcán demonstrált, mert nem akarták elfogadni a pekingi kormánynak való teljes alárendeltséget. Trump inkább Hszi Csin-pinget, a kínai kommunista diktátort dicsérgette.
Aztán itt van ez a másik sárgahajú politikus, Boris Johnson, az új brit miniszterelnök, aki a legbrutálisabb Brexit megoldást is vállalja, hogy országát – a függetlenség nevében – tönkretegye. Igaz, a szavazók fele támogatja a kilépést (Johnsont nem), annak ellenére, hogy a II. világháború óta először az országnak még élelmiszerhiánnyal is meg kell majd küzdenie. Ám Johnson nem is akar hallani a hiányokról és a hátrányokról. Kihasználva az uborkaszezont, egy hónapra bezárta a parlamentet. A királynő ezt szentesítette, igaz, aligha tehetett volna mást.