Azonnali, általános uniós népszavazást!

„A civilek úgy tartják, hogy a népfelség tiszteletben tartása a demokratikus jogállamiság alapja. Ha hatalmat gyakorolsz, azt a nép nevében és népedért kell tenned. Ha visszaélsz választóid bizalmával, és nem tudsz azonosulni a többség akaratával, akkor az egód vezet, zsarnokká válhatsz. Bármilyen közösség irányítása, kormányzása – (ideértve az Európai Uniót is) nem lehet független a tagjai akaratától.

A demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartása az uniós intézmények területén általában formai­lag megvalósul. A törekvés a hatalmi hierarchiára sokszor az Európai Parlament képviselőit egyes pártok meghatározott szolgálatába állítja. Az EU szövetséges közösségének irányítása, a demokrácia és jogállamiság szolgálata azonban a népek nélkül nem lehetséges. A közösséghez tartozás előfeltétele az unió szabályrendszerének elfogadása. A csatlakozni kívánó országok erről – nem véletlenül – népszavazással döntenek. Az unió alapszabálya így minden tagjára kötelező érvényű. A belépő nemzetek szuverenitásuk meghatározott részéről lemondanak, mert úgy vélik, hogy az átadott joggyakorlás területe és az ahhoz kapcsolódó politikai és gazdasági út követendő, és számukra erősödést jelent. A tagállamok azonban megtartott szuverenitásuk függvényében önállóan, szabadon dönthetnek közösségük sorsáról. Tudjuk, hogy az emberek a szabadságukat csakis választott közösségeik normái szerint élhetik meg. Világos tehát, hogy az EU és közösségeinek szövetsége mindkét fél számára elfogadott korlátozott szuverenitást jelent, amit kötelező betartani.

Európa nemzetei ily módon két közösségben élnek. Mindkét közösségre egyaránt kötelezők a demokrácia és a jogállamiság szabályai. A jogállamiság kereteit a hatásköri szabályok és az alkalmazható törvények határozzák meg. A tagországok által át nem adott jogkörök tekintetében az EU intézményeinek nincs hatáskörük. Elviekben ez a képlet tiszta és követhető. Az Euró­pai Parlamentben ülő képviselők az ottani ideológiai erőviszonyok alapján sokszor félretolják az unió „jogállamiságára” vonatkozó törvényeket. Pártállásuk szerint akarják elfogadtatni a számukra kedvező döntéseket. Megsértik a tagállamok szuverenitásához rendelt hatásköröket. Cselekvéseikkel átlépik az unió intézményeiben is követendő »jogállamiság« határait, durván beavatkozva az egyes tagállamok alkotmányos jogrendszerébe és demokratikus legitimitásába. Erre megálljt kell mondania a civilek népfelsége alapján működő összeurópai közösségnek. A nemzetek identitásához, szubszidiaritásához rendelt sorskérdésekről az Európai Parlamentben nem születhet döntés. Az uniós alapszerződés és az EP-ben elfogadott jogszabályok sérthetetlenek, éppen úgy, mint a nemzetek megtartott, önállóan gyakorolható törvénykezése.”