„Egészen máshogy tevékenykednek, mint a többi nemzetközi segélyszervezet. Miért?
Irak mellett Szíriában és a Közel-Kelet több más országában, valamint Afrikában a formabontó magyar metódussal dolgozunk, közvetlen kapcsolatban vagyunk egyházi intézményekkel, ezt a nyugati államok és a nemzetközi szervezet a világnézeti semlegességre, illetve a szerintünk képmutató politikai korrektségre hivatkozva elutasítják. A kereszténységet agresszív, elnyomó vallásnak beállító, ugyanakkor az Európába való tömeges migrációt támogató szélsőséges liberálisok hangja sajnos még mindig nagyon erős Brüsszelben. Mi viszont azt tapasztaltuk, hogy nincs más út az adományok eljuttatására a valóban üldözött, a legtöbb támadásnak kitett közösségek számára, mint a felekezetekkel való közvetlen együttműködés. Súlyos a helyzet, ma mintegy kétszázmillió keresztényt ér diszkrimináció a hite miatt. Ha a Közel-Keleten nem lépünk fel azonnal, a kereszténység kétezer éves bölcsőjéből egész egyszerűen eltűnnek a Krisztus-hívők.
Kik a partnerek?
Nem reménytelen az ügyünk, nehéz diplomáciai munkával és lassan, de egymás után találunk Európában is szövetségeseket, a visegrádi négyek mellett az olaszok is érdeklődtek, sőt Róma külön pénzügyi keretet különített el a célra, és Ausztria is küldött némi pénzt a régió keresztény közösségeink. Lengyelországgal Szíriában egy ortodox árvaházat támogatunk. Reméljük, hogy egyre több kormány ismeri fel korunk egyik legnagyobb emberjogi válságát. Biztató fejlemény, hogy az Egyesült Királyságban kormányzati utasításra kutatás készült az üldözött keresztények helyzetéről. Ez visszaigazolta a magyar álláspontot, és kiderült: a világ vallási üldözöttjeinek nyolcvan százaléka ma keresztény. A készítők olyan javaslatot is tettek a brit külügy számára, amelyet a magyar kormány bevonásával dolgoztak ki. Éppen a napokban volt egy munkaértekezletünk az államtitkárság, a szigetországi szaktárca és az itteni nagykövetség részvételével, és a közös fellépés lehetőségét is vizsgáltuk.