A tudás felelősség

„Az elmúlt hónapokban számtalanszor elhangzott, hogy a kormány jelentősen emelné a tudományra fordított összeget, de nem kívánják lyukas hordóba önteni a pénzt. Minden diszciplínában megvannak a tudósközösségben elfogadott, eredményt mérő paraméterek, amelyek ismerői pillanatok alatt képesek megállapítani egy kutató pedigréjét. Az akadémiai kutatóintézetek honlapjain a kutatók tudományos önéletrajzait és publikációs listáit böngészve kiderül, rengeteg a nemzetközi összevetésben is kimagasló teljesítményt nyújtó tudós, de akadnak olyanok is, akik nem teljesítik a tudományterületükön joggal elvárható, releváns követelményeket. Ennek kapcsán nyilatkozta lapunknak Maróth Miklós, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) irányítótestületének vezetője, hogy el lehetett tölteni úgy egy életet a kutatóhálózatban, hogy valaki »sok kárt nem tett a tudományban«.

Az intézetek tudósközössége tehát erkölcsileg alkalmatlan volt rá vagy az intézményi keretek megakadályozták abban, hogy ezeket a kollégákat kiszűrje.

Az viszont elfogadhatatlan, hogy az adófizetők pénzét olyanokra költsék, akik a náluk szorgalmasabb és eredményesebb tudóstársaik elől veszik el a forrásokat. Cselekvésre volt szükség, és a minisztérium – a folyamatos tiltakozások ellenére – lépett is az ügyben. Azt azonban egyelőre nem lehet megmondani, beválik-e az átalakítás.”