203X

„Rossz volt, hogy lelőtték a kutyámat, de még rosszabb, hogy képtelen voltam megélni a gyászt, a dühöt, annyira szorongtam a várható bírósági eljárástól.

Pontosan tudtam: immár három éve letöltendő börtönbüntetéssel sújthatóak azok, akik kedvtelésből állatot tartanak. A Közösségi Klímavédelmi Egyezményt így is sokan kritizálták, ugyanakkor, amikor elfogadtak hatalmas fiestákat, rendeztek a városok főterein, hiszen rég nem volt titok: a klímakatasztrófához nagyban hozzájárulnak az otthon tartott kutyák, macskák, de még a madarak is, nem szólván a vízigényt feleslegesen terhelő halakról.

Hanem én nagyon szerettem a kutyámat, s azt hittem nem bukok le, ha a padláson bújtatom.

Egy csomó pénzt fizettem a törvény beiktatásakor Dr. Kronfieldnek, aki itt Budán az illegális hangszálműtéteket végezte. (Fivére nemzetközi hírű nőgyógyász volt: a progresszív északi országokban, ahol már négy éve kötelező volt a méhkivétel a 12. életévüket betöltő lányoknál, ő végezte a speciális méhtranszplantációkat, s utána a Hálózat segítségével rendre segített is biztonságba helyezni a nemzőképes - tehát büntethető - lányokat olyan szerencséjükre szerencsétlen állapotban lévő távoli kontinenseken lévő országokba, ahol még nem dübörögtek a klímavédelmi jogszabályok.)

Pamut, a kutyám, feleségem szerint ugyanolyan boldogan élt némán is, és valósággal rajongott a Heinz szöcskepudingjáért.

A gyászba és a félelembe belekeveredett a képmutatás kényszere is: V. Barátom épp összehozott egy vacsorát nálunk, grúz üzletemberekkel találkoztunk este, ők nagyon hittek abban, hogy érdemes befektetni egy kis magyar belvárosi startup cégbe, amely módosított génállományú, bélgázmentesen élő tehenek piacra juttatásával kecsegtetett. Velünk arról akartak beszélni, hogy vajon elképzelhető-e a jogi környezet megváltoztatása, s mégis tarthatóak e újból a Közösség területén haszonállatok, ha fingmentesek? 

A különleges estére amúgy meglepetéssel készültem: a Hálózat segítségével sikerült néhány tojást, s ami szinte elképzelhetetlen, de igaz: egy darab vajat is szereznem, úgy gondoltam ezzel látom vendégül őket.

Feleségem ennek egyáltalán nem őrült, osztotta sokak nézetét, miszerint 1 gramm a maffiától beszerzett valódi élelmiszerre több haláleset jut, mint amennyi a ’80-as években 1 gramm felszippantott kokainra jutott.

Most azonban Pamut halála miatt együttérző lett és még azt is felajánlotta, hogy menjünk el a Szégyen Múzeumba, ahol a felmelegedés felelőseiről készült állandó kiállítást imádtuk.

A régebben Nemzeti Múzeumként működő épületben volt a tárlat, s afféle zarándokhelye lett a hozzánk hasonlóknak, tudniillik, ki volt állítva egy igazi élő szőlőfürt, mellette ódon palackok, borral, konyakkal teli. A multimédiás táblák, amelyek arról szóltak, hogy az emberek felelőtlen, önző, kapzsi magatartásuk következményeként kivágták az erdőket és hedonizmusból szőlőt termesztettek, ránk nem hatottak, mi az eleven szőlő törzsébe, kacsaiba, bogyóiba, a lédúsnak tűnő szőlőszemeken átderengő szőlőmagokban gyönyörködtünk.

De nem volt kedvem kimozdulni, minden igyekezetem ellenére képtelen voltam megszokni a várost ellepő vegyszerszagot.
Amióta betiltották a vízzel való tisztálkodást és fertőtlenítő zselét, illetőleg a fertőtlenítő zselé bőrmaró tüneteit csökkentő krémet kellett használni, mindenütt, ahol egy kisebb tömeg összejött, átható hipószagot lehetett érezni; kisfiam pedig azóta vágyott arra, hogy mindennap többször zuhanyozhasson.

A vacsorán végül főleg Pamutról beszéltünk. Fazil, a grúz fiú később rémülten mesélte, hogy náluk is nagyon feljöttek az Új Radikálisok, akik követelik a papíralapú könyvek kiadásának betiltását és a képzőművészeknek pedig csak digitális eszközöket engedélyeznének. Este 11 óra volt, vagyis abban a két órás idősávban voltunk, amikor a mi kerületünkben működni kezdett a zöldenergiával működtetett net, láttuk, hogy kötelességszegési eljárás indult Magyarország ellen, mert itt a gyerekek továbbra is írhatnak, rajzolnak nálunk ceruzával.

Elolvastunk pár hírmagyarázatot is a portálokon: gyűlölködés, rettegés. Legalább ez nem változott nyugtáztam.”