Miközben az állatvilágban teljesen bevett dolog a kannibalizmus, azaz az, hogy egy faj egyedei megeszik egymást, az embernél valamiért ezt erős tabu övezi – a Newsweek véleménycikkének szerzői, Jared Piazza és Neil McLathcie, aki megpiszkálják ezt a tabut.
Mint írják: egy kísérletben a résztvevők még akkor is visszautasították az emberhús megevését, ha ezt egy olyan törzsi környezetben kellene megtenniük, ahol a holt megsütött húsának megevése az iránta való tiszteletet jelenti. Azt is megjegyzik, hogy a híres, 1972-es, Andok-beli repülőgép-baleset túlélői is csak az utolsó pillanatban, sok éhezés után vállalták elhunyt társaik húsának megevését.
Ugyan a halott embertársunk húsába való beleevésről meg tudjuk győzni magunkat, azért az ember alapvetően irtózik a kannibalizmus legenyhébb formáitól is – írja a szerzőpáros, s ezt a jelenséget „pszichológiai esszencializmusnak” nevezi el.
A szerzőpáros végigveszi a kérdés irodalmát, majd megemlíti, hogy vannak, akik szerint az éhezés elleni küzdelem jegyében nem eltemetni kellene a halottakat, hanem megenni. Ugyanakkor egy felsóhajtással megjegyzik, hogy emberhús helyett lehet növényeket is enni.
A Lancasteri Egyetem professzorai ugyan cikkük végén megjegyzik, hogy hála az égnek nincs szükség a kannibalizmus tabujának megdöntésére, mégis leírják azt, hogy az emberi test által megtestesített személyiség még a halála után is annyira hozzá kapcsolódik valakihez, hogy még szélsőséges helyzetben is előfordulhat, hogy az „óvatos érvelés”-t az emberhús megevése mellett „felülírja az idegenkedés és undor érzése”.
Minthogy a szerzőpáros az állatvilágban általános kannibalizmusból indul ki, s ezért tekinti természetesnek a jelenséget, érvelés hasonló ahhoz, amikor a meleg pingvinekkel szeretnék alátámasztani az LMBTQ-mozgalom jogigényeit; ez az érvelés, mint arról nemrég értekeztünk, téves, a meleg pingvinek nem bizonyítanak semmit.