Áldozatok

„Az általánosnak látszó orvoshiány hozta elém a sokak által ma is az orvosokra kívánt röghöz kötés képét. Idebilincselhetik őket még inkább, majd nem jelentkezik senki orvosira. Ezt elkerülendő viszont az összes szakmát nem lehet újra a határok közé betonozni. Az orvoshiány pedig bonyolult. A fővárosban még van, aki felvegye a sztetoszkópot, a falvakban már alig, ez ismert. Az alkoholbetegeknek viszont, bárhol élnek is, lassan csak az öngyógyítás esélye marad. Az alkohológiákon az orvosállások fele üres. Addiktológiai szakképzésre kilenc év alatt hárman jelentkeztek. Néhány év alatt megfeleződött a klinikai onkológiai szakképzést választók száma is. A sugárterápiás szakképzésre egyetlen ember jelentkezett az Állami Egészségügyi Ellátó Központ szerint.

Tény, e területeken kevés öröm lehet a páciensekben. Feltétlen áldozatkészségre van szükség.

Elvárhatnánk? Bátorkodjunk, csakhogy a betegeknél már csak az orvosok vannak rosszabb állapotban. Nő az orvoshiány, mert a betegek lassabban halnak, mint az orvosok, mondta előadásában Márky Ádám életmódorvostan-szakorvos. Életesélyeik egy szinten vannak a nyolc általánost végzettekéivel.

Ez a tünet is jelzi, hogy nemcsak a pénz miatt mennek el, mint például a futballisták, az operaénekesek vagy a szobafestők, hanem az életüket mentik ki az orvostársadalom feudálisnak jellemzett világából. Személyes függőségi láncok, önkény, igazságtalanság jellemzi ezt. Azt szenvedik, amit a világunkban sokan mások, csak kínjaik átszállnak a páciensekre is.”