Elárulta Alföldi Róbert, miért nem politizál mostanában
A rendező rájött, hogy amit gondol a világról, az kisebbségben van.
Ha a liberális jogok végtelen kiterjesztését nézzük, akkor hol a másik szabadságjogának határa?
„A liberális logikával egyébként a józan paraszti ész is megbirkózik. Például az egyéni szabadságjogok egyik legérzékenyebb ügyében, a melegjogok megfogalmazásakor is megszólal a normalitás tiltakozó hangja. De az is igaz, hogy a józan ész által vezérelt ember hamar felteheti azt a kérdést is, hogy ha a liberális jogok végtelen kiterjesztését nézzük, akkor hol a másik szabadságjogának határa? Mert hol is húzzuk meg a határt? Ha a homoszexuális párok házasodhatnak, és gyermeket is örökbe fogadhatnak, akkor vajon nem ütköznek-e bele egy-egy gyermek egészséges testi és lelki fejlődéshez való jogába? A kérdés költői, ennek ellenére jól mutatja azt, hogy az egyének közti ilyesfajta »egyensúlyozás« könnyen kerülhet annak csapdájába, hogy a gyengébb élőlény (ebben az esetben egy gyermek) jogai veszítenek.
A keresztény szabadság fogalom egyik alapját Máté evangéliumában olvashatjuk. »Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük« (Máté 7:12).
Ez minden magyarázat nélkül érthető elv. Ha mindezt kiegészítjük azzal a leginkább konzervatív politikai alapvetéssel, hogy a természetes közösségek, azaz a család, a nemzet és hitbéli csoportok is ugyanolyan védelemre, sőt, gyakran ugyanolyan pozitív diszkriminációra »szorulnak«, mint az egyén, akkor meg is kapjuk a kereszténydemokrácia, azaz az egyik illiberális demokrácia típusának szabadságfelfogását. A legfontosabb azonban, hogy az egyes jogszabályokban is ezt lássuk viszont. És, ha az elmúlt tíz év társadalompolitikai céljait szemléljük, akkor láthatjuk is, de még jó pár évig látnunk is kell, mert egy ilyesfajta, értékelvű »áthangolás« nem egy ciklus alatt valósul meg.”