Mától a Momentum tagjaként küzdök a kormány ellen

„Lassan egy éve annak, hogy egy ország (s olykor nem csak a hazai »világ«) ismerte meg a nevemet. Hallhattam ezt a nevet hazafiasan és büszkén, de szidalmazások közepette is.

Ez alatt az egy év alatt nagyon sok mindenkitől kaptam segítséget, tapasztalatot. Többször vettem részt különféle pártoknak a rendezvényein – ahova hívtak, oda elmentem, mert segíteni akartam az ellenzéket minden eszközömmel.

Barátokat szereztem. Olyan emberekkel találkoztam akik visszaadták a hitemet az emberi értékekbe: Momentumosok, DK-sok, MSZP-sek, Jobbikosok, Párbeszédesek, LMP-sek, Kutyapártosok. Nagy köszönettel tartozom mindannyiuknak.

Most egy kicsit megszorul a szívem, hogy félek attól, hogy eme cselekedetem után néhány elfordulnak tőlem, esetleg az ellenséget vélik felfedezni. Lehetnek olyanok akik most azt gondolják: Kígyót nevelgettek a keblükön.

Nem szeretném, hogy ezt gondolja bárki is, hiszen én ugyanaz az az ember maradok: mostmár egy lila zászló alatt, mely az elnyomó hatalom, a kezdetleges diktatúra feloszlatásáért lobog.

Az utóbbi időben felértékelődött bennem minden. Megtudtam, hogy mit jelent számomra a politika. Számomra pedig annyit tesz mint: az emberek érdekeit szolgálni tűzön vízen át.

Most nekem kellett meghoznom, egy olyan döntést amelyet innentől kezdve egyfajta bélyegként fogok magamon hordani. Ezt a bélyeget pedig próbálom a lehető legbüszkébben, leghűségesebben és a legalázatosabban hordani.

Így, lassan egy év után döntöttem. A politikai pályafutásomat a Momentum Mozgalom lila színében fogom folytatni. S hogy miért rájuk esett a választásom?

Azért, mert bennük láttam egy olyan lehetőséget amely a változás irányába tudja terelni a jelenlegi helyzetet. Szimpatikusnak találtam, hogy egy olyan pártról van szó amely most kezdi felépíteni a múltját, a jelenét s a jövőjét. Számomra fontos, hogy egy olyan csapattal dolgozzak együtt, akik pontosan tudják, hogy a mai 21. századi embernek miféle életmódra, világra van szüksége.

Nem szeretném, ha bárki is azt gondolná, hogy átvertem. Úgy érzem, hogy most hoztam meg életem egyik legnagyobb, legjelentőségteljesebb döntését.

A Veled a Városunkért Egyesületben természetesen folytatom a munkámat, hiszen kitűztem magam elé egy célt mégpedig: olyan körzetet szeretnék teremteni amelyben politikai ideológiáktól függetlenül jól érzik magukat az emberek.

Még egyszer szeretném kihangsúlyozni: bár a testemet s lelkemet lilába borítottam, a szívem piros-fehér-zöld marad, melyben a sárga s a kék is helyet kap, melyek az Európai Unió színei.

Fontosnak érzem azt, hogy együttműködjek más pártokkal hiszen a cél azonos: egy békés és demokratikus országot kell teremtenünk amelyben nem érhet atrocitás valakit a neme, az identitása, a szexuálitása vagy a politikai nézete miatt.

Amennyiben az ügyvédem, Litresits András tovább vállalja az együtt elindított ügyeket, rettenetesen hálás leszek.

Köszönöm, hogy ezt a levelet mindenki tisztelettel elfogadja. Úgy gondolom, hogy pocskondírozásnak, megvető üzeneteknek nincs helye hiszen egy célért harcolunk, egy zászló alatt vívjuk a csatát.

Az idáig megszerzett baráti kapcsolataimat pedig meg szeretném tartani, mert úgy vélem, hogy részemről a közeledés valós érzelmeken alapult, s egy-egy telefonbeszélgetés, egy-egy találka nem rejtett magába semmiféle politikát, csak az emberi szeretet valós mivoltát.”