Mit csináljunk a lángoló brazil esőerdőkkel?

„Lángoló esőerdők képeivel és a brazil elnök bizarrnak ható nyilatkozataival vannak tele az újságok címlapjai. Zömében értetlenség és felháborodás a reakció a brazilok látszólagos közönye miatt, és a megszólalók nemzetközi beavatkozást sürgetnek. Egy olyan korban, amikor a klímaváltozás egyre fontosabb téma, a brazil fejlemények globális közügynek számítanak. Legalábbis így tekint rá a közvélemény jelentős része. De mit kezdjünk a lángoló Amazóniával? A támogatás megvonásától, a nemzetközi kooperációban végrehajtott gerilla-tűzoltásig sok minden felmerült, egy lehetőségről viszont kevés szó esik: fizessük Brazíliának. Sokat. Nagyon sokat. Provokatív tartalom következik. 

 
Menjünk oda, oltsuk el!

A tűzben álló brazil dzsungel látványa tapasztalataink szerint az alábbi hirtelen reakciókat váltja a közvéleményből: 
– A brazil elnök felelőtlen, korrupt, tisztességtelen.
– Oltsák el a gazdag országok a tüzet.
– Ha Brazília nem hagyja, akkor a világ lépjen fel szelíd erőszakkal.

Két probléma van ezzel: 1. Brazília szuverén állam, nagyjából azt csinál a területén, amit akar. 2. Brazília esőerdőt akar irtani, mert úgy gondolja (nem megalapozatlanul), hogy ezzel élénkíteni tudja a gazdaságát, és javítani tudja a brazil emberek életszínvonalát. »Brazília first.«

Hogy a kihívást magunkénak érezzük, egy pillanatra képzeljünk el egy alternatív Magyarországot. Ebben az Alföldet teljes egészében egy áthatolhatatlan, művetlen dzsungel borítja, amit sokan »Európa tüdejének« hívnak. Most képzeletben felezzük el a havi jövedelmünket a mostanihoz hasonló árak mellett. Ebben a szegény, 40%-ban erdővel borított országban jön egy politikus, aki azt mondja: irtsuk ki erdők egy részét, a fát adjuk el, a területen folytassunk agrárgazdálkodást, mert ezzel jövedelem nélkül tengődő százezreknek tudnánk értelmes munkát biztosítani. Vajon népszerű gondolat lenne-e? Egészen biztosan. Nem nagyon ismerünk olyan országot, amelyik a földterületének 40%-át önként és ingyen (sőt, költséget felvállalva) az emberiség boldogulásának szolgálatába ajánlotta volna.

Most már csak azt képzeljük el, hogy az erdőirtásra a nemzetközi közösség felháborodása a válasz. A klímaváltozástól való félelem légkörében a politika megváltoztatását követeli és beavatkozást sürget. Micsoda kényelmes, cinikus gondolkodásnak tűnik ez belülről nézve! Lássuk el tiszta levegővel a világot, fékezzük a felmelegedést, óvjuk a bioszférát ingyen, sőt, ennek haszonáldozatát viseljük el.

Ha esetleg valaki félreértette volna: a gondolatkísérlet nem azt bizonyítja, hogy Brazília a globális jövő szempontjából nem felelőtlen. Nyilván az. De legalább rövid távon (de talán hosszú távon is) a saját önös érdeke szempontjából racionálisan viselkedik, amikor kihasználatlan kapacitásokat próbál termelésbe vonni. Tiszta levegővel és biodiverzitással nem lehet embereket jóllakatni.
A tiszta levegőt nem lehet eladni.”