Az 1918. október végétől augusztus 1-jéig tartó időszak Magyarország végromlását jelentette.
„1919. augusztus 23-án az antant lemondásra kényszerítette Habsburg-Lotaringiai József Ágost főherceget, aki két héttel korábban – magát kormányzónak proklamálva – vette át a főhatalmat Budapesten. Az 1918. október végétől augusztus 1-jéig tartó időszak 254 napja Magyarország végromlását jelentette: területének több mint kétharmada állt ellenséges megszállás alatt, miközben a forradalmak – valójában diktatórikus puccsok – szétzilálták társadalmát. E kilátástalan helyzetben az országban több ellenforradalmi csoport alakult, amelyek tudatosan vállalták ezt a jelzőt, választ adva az előző hónapok »forradalmi« hiszterizált közhangulatára, valamint a »belső ellenség« megtalálásának mániákus igényére.
Augusztus 6-án hajnal fél hatkor értesítés érkezett Alcsútra a Friedrich István vezette Fehér Ház elnevezésű csoporttól, amelyben a királyi herceg Budapestre való indulását kérték. A megelőző hónapokat József főherceg internálva, favágóként töltötte egykori birtokán, a Tanácsköztársaság ugyanis szocializálta a kastélyt.
Néhány órával később a csoport lemondatta a Peidl-kormányt – az akciót József Ágost homo regiusi megbízatásával legitimálták, amelyet IV. Károly 1918. október 28-én ruházott rá. Friedrichék bíztak benne, hogy a világháború egyik legsikeresebb császári és királyi tábornokának népszerűsége, valamint hazaszeretete a stabilizáció hatékony eszköze lesz. Nem véletlen, hogy a magyar baka a doberdói pokolban a »József apánk« jelzővel illette a főherceget. Számítottak arra is, hogy mivel IV. Károly rövid uralkodása idején magyar ügyekben mindvégig a főhercegre támaszkodott – többek között Tisza István utódjaként magyar miniszterelnökké szerette volna őt kinevezni –, József Ágost otthonosan fog mozogni a politikában.”
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Ha kapsz és elteszel 3,4 milliárdocskát a brüsszeli önsorsrontó idióták és/vagy fekete öves gazemberek pénzéből, akkor te vagy a független.
Csak meg ne sértődjenek, amikor erre felhívjuk a figyelmet a jobboldalon.
A kancellár „új lendületnek” nevezte a megindult folyamatot, de egyértelművé tette, hogy továbbra is hosszadalmas és nehéz útról van szó.
A miniszterelnök rámutatott, hogy a kérdés az, kivel kezdik.
