Világos üzenet

„Németország mindig is iránytű, igazodási pont volt a szláv népek gyűrűje által körbevett Magyarországnak. A történelmi és kulturális összefonódás legalább olyan jelentős, mint Lengyelország viszonylatában – a gazdasági még annál is lényegesebb –, s bár két jó barát kapcsolatáról talán nem beszélhetünk, megbízható partneréről és szövetségeséről igen. A németekben ugyanis – más európai népekkel, gyakran ellenséges szomszédainkkal szemben – mindig megvolt a kellő józanság ahhoz, hogy a viszonyunkat megterhelő legviharosabb időkben is fennmaradjon a párbeszéd iránti igény. Természetesen érdeke volt ez a mindenkori berlini vezetésnek is, amely nem akarta átjátszani a kelet-európai térségben betöltött vezető szerepét más nagyhatalmaknak.

Kétségtelen, hogy kapcsolatainkban nagy törés keletkezett a bevándorlási válság kirobbanásakor, amikor a Willkommenskultur és a nyitott kapuk német politikája állt szemben a kerítést építő Magyarország filozófiájával. Rendszeresen zúdulnak ránk a német lapok kritikái is, amelyek szerzői úgy festik le sötét diktatúrának hazánkat, hogy közben sosem jártak nálunk.

Ettől függetlenül a jelenlegi jobboldali magyar kormány Németország-politikájának középpontjában a konstruktív, párbeszédre épülő viszony fenntartása áll, függetlenül attól, hogy kereszténydemokrata, szociáldemokrata vagy liberális irányultságú berlini külügyminisztériummal kell dolgozni. Ez a viszony akkor is működőképes, amikor Angela Merkel megkérdőjelezi az illiberális demokrácia értelmét, Manfred Weber kijelenti, nem kér a magyarok szavazataiból, Martin Schulz pedig a menekültügyi szolidaritást kéri számon Budapesten.

Magyarországnak azonban túl kell lépnie a választási kampányokból és az aktuálpolitikai eseményekből fakadó üzengetéseken. A nagyhatalmi játszmák okozta bizonytalanság közepette a német–magyar kapcsolatokat érdemes higgadtan kezelni, mindig a józan ész medrébe terelni.”