A hidegháború utáni békeidő, az Egyesült Államok katonai és gazdasági egyeduralma véget ért, ennek következményeit éljük meg most.
„A lengyel választási kampány során is e megosztottságról, a civilizációk összecsapásáról beszélnek a helyi politikusok, jelezve: a liberális elit évekig, évtizedekig megtűrt uralkodásának vadhajtásait már nem tűri meg sem a lengyel nép, sem az európai emberek. Politikai öngyilkosságot követne el egy újonnan felálló baloldali olasz kormány is, ha hirtelen megnyitná Olaszország kikötőit a bevándorlókat szállító hajók előtt. Az olaszoknak is elegük van a korlátlan bevándorlásból, a szuverenizmus elvesztéséből, a rájuk erőltetett politikai korrektségből, illetve a szólásszabadság eltiprásából, a jogállamiság értelmezhetetlen bírálatából. Ez a szembenállás érhető tetten a Trump-féle gondolkodásmód és a Macron által vallott filozófia között.
Ebből következik az is, hogy miért van ma normális, pragmatikus viszony az Egyesült Államok és a kelet-európai országok között, miért kedveli egymást a bohócnak kikiáltott Donald Trump és Boris Johnson. Trump ugyanis azt ígérte, Amerikát újra naggyá teszi, és neki is látott ennek megvalósításához. Az elnök nem a diplomácia nagymestere, nem érdekli, ha netán megsérti partnereit, ellenben eredményeket akar elérni. Az amerikai vállalatok érdekében hajlandó kereskedelmi háborút vívni Kínával, a hazai fegyvergyártó cégek miatt fegyverkezésre ösztönzi Európát, és a NATO elavulását hirdeti. Céljai valójában nem térnek el nagymértékben a francia nagyságot hirdető Macronétól vagy a német gazdasági dominanciát megvalósítani kívánó Merkelétől. Csupán az eszközökben van különbség.
Ez volna tehát a többpólusú világrend, amelyben elkerülhetetlen a nagyhatalmak közötti érdekütközés. A hidegháború utáni boldog békeidők, az Egyesült Államok katonai és gazdasági egyeduralma véget ért, ennek következményeit éljük meg most. A politikai realitásokkal mindenkinek számolnia kell.”