„Az is nyilvánvaló, hogy a történelmi családok neveiket a korabeli helyesírás szerint, de magyarul írták, így nagyon meglepte volna őket, ha például találkoznak a Trianon utáni ferdítési csodákkal: Racoți, Poznan (Rákóczi és Pázmány a tótoknál). Minden környező országból sorolhatnánk az ilyeneket, elég csak felütni egy-egy ottani történelemkönyvet. A ferdítés mellett fordítottak is: szóbeszédből tudom, hogy Trianon után egy bizottság járta Erdélyt, román »hivatalos« elnevezésekkel szórva meg nemcsak azokat a falvakat, amelyeknek addig is volt román nevük, de azokat is, amelyeknek nem. A bizottság nem volt valami kreatív, hiszen ezrével kellett volna új dolgokat kitalálni.
A sajátosan magyar magánhangzók sem kedveztek ennek a munkának, így aztán a Ditró környéki Güdücből Ghiduț, Közrezből Chiozrezu, Tölgyesből meg Tulgheș lett. Szovátával, Koronddal éppenséggel még könnyű dolguk volt, Énlakával (Inlăceni), Firtosváraljával (Firtănuș) már annál nehezebb, Vármezőt pedig egyszerűen tükörfordították: Câmpu Cetății-ra. Ha volt valami értelme a magyar elnevezésnek, akkor leggyakrabban ez utóbbi módszert választották. Ha viszont magyarul is homályos volt a településnév jelentése, maradt a hangzásban hasonló románosítás. Manapság, a GPS és a Google korában jókat lehet derülni azon, hogy utazásaink során az elénk bukkanó hivatalos falunév táblák vajon milyen magyar elnevezéseket is takarnak. És ezek csak a magyar helységek, szegény bizottság hogy megszenvedhetett a szász elnevezésekkel!