Ki herélte ki az elkommunistásodó San Franciscót?

„Na, mostmár San Francisco az e-cigit is betiltotta, mert a városi önkormányzat egyik képviselője rájött, hogy egyesek még mindig mernek személyes döntéseket hozni a saját életükkel kapcsolatban. Pedig már három évtizede próbálnak megszabadulni ezektől az emberektől, csak hát vannak páran, akik képtelenek tanulni.

Talán ha egy éve írtam arról, hogy San Francisco megtiltotta a szőrmebundákkal való kereskedést, amivel nem javítottak az állatok helyzetén, ellenben a 19. század óta működő vállalkozásokat tettek tönkre. Sajnos nem igazán tudok évente 52 cikket írni arról, hogy épp mit tilt be San Francisco. Már betiltották ugyanis a műanyag szatyrokat, a szegfűszeges cigit, a kólaautomatákat, a palackos vizes automatákat, az utcai stickballozást (márpedig ez utcai játék), a kisállat-kereskedéseket, az aranyhal-tartást, az álarcos bálokat, s azt, hogy megengedd a kutyádnak, hogy menet közben kidugja a fejét a kocsiablakon. Jóval régebben megtiltották, hogy a McDonald’s Happy Meal-menüjéhez ajándék játékot adjanak. Számos amerikai tagállam van, amelyekre San Francisco időnként szankciókat vetett ki, így a városi alkalmazottak nem utazhatnak városi pénzen Arizonába, Kansasbe, Mississippibe, Észak-Karolinába, Tennessee-be, Alabamába, Kentuckyba, Dél-Dakotába, vagy hazámba, Texasba. (Ami nekem rendben van – nem igazán szeretném, hogy valami kiherélt kaliforniaiak véletlenül beüljenek egy rodeóra, majd feljelentést tegyenek az ENSZ-nél állatkínzás miatt.) (…)

San Francisco mindig az a hely volt, ahol nem szabályokat hoztak, hanem áthágták őket. Nem kértek engedélyt és nem kértek megbocsátást sem. A város mindig menyország volt a szokatlan életstílusok, szokatlan vélemények és a szokatlan viselkedés követői számára. Azon tűnődök, vajon Hunter S. Thompson, aki gyakori látogató volt itt, mit gondolna a bűzbombák betiltásáról, tekintve, hogy mindig szerette a robbanóféléket, de főleg azokat, amelyek hangosak voltak és bajt okoztak. (…)

Bizonyos módon San Francisco lassú megőrülése önkorrekciós mechanizmus, tekintve, hogy idővel annyiféle csoport mutat majd be annyiféle más csoportnak, olyasféle életstílus-módosításokat követelve, amelyek végül a Megfelelő Élet egészséges mintadarabjait alkotják meg, hogy az egész félsziget valami olyasmivá válik, mint a Szovjetunió 1965-ben, már ha szerencséjük van, de ha nem, akkor olyasmivé, mint Venezuela 2019-ben. A társadalommérnökök fajtája arrogáns fajta, akik addig járatják a szájukat és addig szabályozgatnak, míg az utolsó képrombolót is kiherélik és bebörtönzik. Kivégezni nem tudják, mert éppenséggel betiltották a temetőket is.”