Úgy tűnik, a nép, az emberek körében valamifajta kollektív tudat (vagy tudattalan) ébredt fel, és szép lassan elegük lett ebből az egészből. A színjátékból, a liberális elitből, amely előírja nekik, mit tehetnek és gondolhatnak, hogyan kell élniük, miközben a legkevésbé sem képviselték az érdekeiket, egyáltalán nem foglalkoztak a kormányzásra vonatkozó azon elvárással, hogy a tömegeknek minél jobb legyen.
Helyette a különböző vélt vagy valós kisebbségeknek keresték a kegyeit, és a pozitív diszkrimináció egyre erőteljesebb alkalmazásával éppen a többség ellenében tevékenykedtek, a többséget igyekeztek elhallgattatni.
Orbán Viktor és Donald Trump voltak azok, akik a többség hangját és segélykiáltásait elsőként meghallották. És őket követte ezen az úton Matteo Salvini is. Egyértelműen látszik, hogy Salvini minden megnyilvánulását, rendezvényét ugyanolyan lelkes tömegek kísérik, mint Trumpét vagy Orbánét.”