„Klímavédelmi okokból nem vállal kettőnél több gyereket Harry herceg és Meghan hercegné. Egyre több cikk jelenik meg arról, hogy a klímaváltozás lelassításának kulcsa a népességcsökkenés. Egyes tudósok szerint ha fél százalékkal csökkenne a termékenységi ráta mindenhol a felelős családtervezés eredményeként, akkor 40 százalékkal kevesebb lenne a káros anyagkibocsátás. Ez a modell azonban nem tud számolni az „új középosztály” megjelenésével a dinamikusan fejlődő országokban, pedig ők a hirtelen megemelkedett, beláthatatlan mennyiségű fogyasztásukkal rengeteget ártanak az ökoszisztémának. A bolygó iránt érzett aggodalom mindig jogos, a megoldási javaslatokkal viszont lehet vitatkozni.
»Nekem hány gyerekem legyen szerinted?« – a minap ezt a kérdést tette fel nekem egy kíváncsi természetű kislány. Szerintem erre egyetlen jó választ adhat egy kívülálló: amennyit csak szeretnél. Az emberek egy része azonban nem osztja a véleményemet, sokan szeretnek egymás méhén összeveszni: interneten, tévéműsorokban vagy éppen a vasárnapi családlátogatáson, amikor a rokonok mindenkit nyaggatnak gyerekügyben, akinek még nem járt le a biológiai órája. Nem csoda, hogy a gyermekteleneknek elegük van a vegzálásból. De ugyanígy nem tisztességes bűntudatot kelteni a többgyerekesekben sem azt sugallva, hogy a nagycsaládosok miatt pusztul el a bolygó, nem pedig a kapzsi vállalatok és egy fenntarthatatlan, pazarló gazdasági modell miatt, amelyben élünk.
Induljunk ki abból, amiben egyetértünk:
A klímavédelem századunk egyik legfontosabb kérdése, a változást már a bőrünkön érezzük, ezért cselekednünk kell. Létezik egy olyan megközelítése a problémának, amely a nemzetek és a családok szuverenitását nem bolygatja, ellenben azt mondja, hogy a lineáris gazdasági modellt át kell alakítani egy olyan körkörös rendszerré, ahol a növekedés nem a mértéktelen fogyasztáson és pazarláson alapul, az újrahasznosítás pedig megéri. A népességfogyást sürgető tudósok és újságírók ezzel szemben nem tartják fontosnak a nemzetek szuverenitását, mi több, sokszor egyenesen rasszistának bélyegzik azokat, akik úgy szeretik a nagyvilágot, hogy közben van egy otthonuk benne, ahol ragaszkodnak a hagyományaikhoz. A liberálisok azzal érvelnek, hogy a fogyasztók számát kell drasztikusan lecsökkenteni, hogy a kibocsátás is mérséklődjön. De vajon sikerülne-e egyáltalán a világnépesség megfelelő arányú csökkentése, és ha igen, mennyi idő alatt, és meghozza-e a várt eredményt?”