Jogos kritikákkal élek, személyeskedéssel nem

„Nagy visszhangot váltott ki, amikor az ellenfelét, Márki-Zay Pétert Soros György mellett ábrázoló plakátok eltávolítását kérte.

A plakát eltávolításának szorgalmazása mellett egy hasonlóan negatív hangvételű cikksorozattól is elhatárolódtam, mivel komolyan gondolom, hogy ha valaki békét akar hirdetni, annak nem lehet a békétlenség az eszköze. Ezért annak ellenére, hogy egy intenzív lejáratókampány zajlik ellenem, úgy döntöttem, igyekszem példát mutatni mindkét politikai szekértábornak: próbáljunk meg sportszerűen, Vásárhelyhez méltó módon küzdeni. Engem hiába próbálnak meg belerángatni vitákba, nem fogok felülni a provokációknak, mert komolyan gondolom, amit az elmúlt másfél évről és a közös jövő felé fordulásról mondtam. Azt is látom egyébként, hogy erre kifejezetten markáns igény van, hiszen egyre több embernek van elege abból, hogy a politikusok, különösen az én városomban, az emberek feje fölött beszélnek, és hogy ebben a küzdelemben másfél év alatt rengeteg időt, energiát és pénzt vesztettek a vásárhelyiek. Olyan várost képzelek el és ajánlok a vásárhelyieknek, ahol a párbeszéd az emberek között zajlik, és nem a fejük fölött, hiszen a jelenlegi megosztottságban nem lehet várost építeni.

Ám választást lehet nyerni. Mennyire van helye a gentlemanstílusnak a negatív kampányok és a kataklizmavíziók versenyének idején?

Számot vetettem ezzel is, de úgy gondolom, más hangütéssel nincs értelme elindulni a választáson. A jelöltségem bejelentése előtt igazából két polgármesterjelöltről lehetett olvasni. Az egyik a mostani, aki vállalja a megméretést, és akiben nagyon sokan csalódtak az elmúlt másfél évben, hiszen békét ígért, de sosem látott megosztottságot hozott, a másik oldalról pedig egy egykor rendkívül sikeres városvezető, a mai országgyűlési képviselő, Lázár János. Rendkívül felelős, ha szabad így fogalmaznom, hazafias, lokálpatrióta lépés volt a részéről, hogy visszalépett: tudta, hiába nyerne, a megosztottság ettől nem szűnne meg, mert a jelenlegi polgármester kettejük küzdelmévé tette a vásárhelyi közéletet. Ha ezen túl akarunk lépni, harmadik jelölt kell. Ezért vágtam bele: úgy gondolom, hogy csak akkor kezdhetünk tiszta lappal, ha nem táborokhoz beszél az ember, hanem azt a józan többséget szólítja meg, amelynek ma igen halk a hangja ebben a végletekig megosztott városban.

Nem tart attól, hogy ez kevés lesz a győzelemhez?

A döntés a vásárhelyiek kezében van. Mérsékelt keresztény,konzervatív, jobboldali vagyok, azoknak mindenképpen csalódást fogok okozni, akik szerint böllérkéssel kellene a politika porondjára lépnem. A modern politikában a negatív kampány – patikamérlegen kimérve – nélkülözhetetlen, de én ezt a jogos kritika terére szűkíteném. Nem az ellenfelem magánéletével, családjával fogok foglalkozni, a kritikám kizárólag a politikájának és a stílusának szól. Nem központi elvárásokhoz igazítom a politikai munkámat, hanem a helyiekre építek, az önállóság ezt is jelenti. A politikai vitakultúra mostanra meglehetősen mélyre süllyedt, ami távol tartja a helyi közélettel felelősen foglalkozni akarókat, ez pedig nem jó. Egy önkormányzati választásnak országos ügyek helyett a helyi ügyekről kellene szólnia a helyiek bevonásával.”