Elhullt csatában a derék?

„Van politikus, aki tömeges szülésre szólít fel, és valóban fontos a faj, a nemzet fennmaradása, de tudni kell, hogy a következő évtizedekben élet-halál harc következik a Földön, háborúba születnek a gyerekek, akiknek kevés esélyük lesz a túlélésre. Fontoljuk meg a walesi bárd szavát: ne szülj rabot te szűz! A legnagyobb demográfiai kihívást nem az jelenti majd, hogy házasodhatnak-e és vállalhatnak-e gyereket a melegek, hanem az, hogy zsugorítani tudjuk-e az ökológiai lábnyomunkat, mert sokkal tovább nyújtózkodtunk, mint amennyire a takarónk ért. Remény van, de vajon akarat is, vagy lefoglalnak a belügyek, a fegyverkezés, a politikai játszmák? Amíg Trumpok, Putyinok, Bolsonarók, Kim Dzsong Unok és Boris Johnsonok vannak polcon, amíg a klímaváltozás elleni, amúgy remekül induló tinédzserakcióból médiahaknit kreálnak, addig lehetnek kételyeink. Pedig az emberiségben megvan a potenciál. Hérodotosztól tudjuk, hogy az ókori görögök bejárták Közép-Ázsiát, igaz hogy fél Görögország erdőségeibe került a hajógyártás; Amerika eljutott a Holdra, igaz, nem úgy, ahogy Jules Verne javasolta, de a lényeg ugyanaz; Nemzetközi Űrállomás kering a Föld körül, ember által épített eszköz jutott a csillagközi térbe, véghajrában a Mars-expedíció, készül a kolonizálási terv és más galaktikus álmok stb.

Sokáig azonban még a Föld lesz az egyetlen hely, ahol élhetünk, mert Extra Terrum non est vita, si est vita, non est ita. Ehhez azonban nem elég megszületni. Nem elég, ha néhanapján felemeli valaki halk szavát az emberi ostobaság ellen, tettekre is szükség van. A legfontosabb például megszerelni a klímát, kitakarítani a tengereket-óceánokat és valahogy megérteni azt, hogy nem kopik el senkinek a talpa, ha gyalog vagy kerékpárral jár munkába és hogy az elektromos autó lítiumos akujának a legyártása is sok-sok széndioxid-molekulát szül a kínai bányák körül. Van aki azt javasolja, hogy a Mercosur-államokkal szemben olyan ökológiailag motivált szankciót vezessenek be az okosabb/tehetősebb országok, ami előbbiek exportképtelenségébe torkollik, ha továbbra is környezeti károkat okoznak.

Az ilyen azonban nem fog menni egyik napról a másikra, eredménye sem azonnali. És addig is jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy nem a balsors babrált ki velünk, hanem mi magunk idéztük elő a mostani helyzetet, amiből csak akkor van visszaút, ha gondolkodunk.”