Kialkudni nem elég

„A turizmus alapágazataiban (szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, utazásközvetítés és szervezés) 2017-es adatok szerint 27 ezer társas, 48 ezer egyéni vállalkozó működik. Az ágazat közvetlenül a GDP csaknem 7 százalékát produkálja, tágabb összefüggésben meghaladja a 10 százalékot.
Mindenképpen izgalmas az ágazati garantált bérminimumról való tárgyalások megkezdése, főként oly’ módon, hogy nem a központi hatalom, hanem egy kiemelkedően fontos tevékenység piaci szereplői (vállalkozók, munkavállalók) kezdeményezhetik a döntést a magasabb tarifaértékről.

A Magyar Nemzet híradása szerint a tárgyalások színtere a Turizmus – Vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottság (továbbiakban: TVÁPB), melynek meghatározó munkaadói szereplője a VIMOSZ (Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetsége), az ágazat munkavállalóit pedig intézményesített módon a VISZ (Vendéglátó és Turisztikai Szakszervezet) képviseli. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat honlapja szerint ez a két szövetség alkotja a szóban forgó középszintű ágazati fórumot. Egyszerű is lehetne ez a történet: a két szakmai szervezet »kialkudja« a dolgozók számára kedvezőbb bértételt, megállapodnak, aláírnak, pezsgő, fotók stb. Csakhogy.

Ebben a vonzó szakmában egyaránt piaci szereplők a Borsod megyei vendégház-tulajdonosok és a Balaton partján működő szállodák. Ugyanígy fellelhető a szektorális ellenérdekeltség a Michelin-csillagos budapesti étterem és a falusi kisvendéglő üzemeltetői között. Azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy az »ötcsillagosok« és az »egycsillagosok« ugyanabban a gazdasági környezetben működnek, és vendégkörük, hatékonyságuk (árrés termelő képességük) illetve tőkeerejük azonos?! Egyikük már most csaknem belepusztul a bruttó 200 ezer forint körüli garantált bérminimum kifizetésébe, a másiknak pedig meg se kottyan!”