Az izraeli miniszterelnök megköszönte Orbán Viktor meghívását
Orbán Viktor péntek reggel hívta meg Benjámin Netanjahut Magyarországra.
A magyar nemzet megerősítéséből mindenkinek ki kell vennie a részét, akinek fontos Magyarország sorsa.
„Logikus persze, hogy Orbán Viktor gondolatai nyugtalansággal töltik el az ellenzéki politikusokat. Ők csak máról holnapra élnek, és csupán saját politikai túlélésük foglalkoztatja őket. Bárkivel összebútoroznak, ha úgy látják, hogy azzal közelebb juthatnak valamilyen pozíció megszerzéséhez (lásd Jobbiktól DK-ig tartó szövetségek az ország egyre több településén), mindenkit felkarolnak, aki kellően csúnyát mond a Fideszre (Nagy Blanka-jelenség), és akár az ország érdekeivel szemben is cselekszenek, ha úgy érzik, azzal ártani tudnak a kormányoldalnak (a fideszes jelöltek fúrása az európai parlamenti szakbizottságokban).
Ezzel szemben ellenfelük (az ő megközelítésükből ellenségük), Orbán Viktor nem néhány napos, hanem több éves-évtizedes távlatokban gondolkodik, van története Európáról, Magyarországról, ráadásul mindaz, amit mond, teljesen ellentétes az ellenzéki pártok által – a Jobbiktól a Momentumon át a DK-ig – vallott liberális eszmékkel.
A tusnádfürdői beszédet és az arra érkezett reakciókat hallva három dolgot biztosan megállapíthatunk. Egy: a jelenlegi ellenzék térfelén továbbra is csak egyéni érdekeket, gyűlöletet és szellemi sivárságot látunk. Kettő: ebből kifolyólag még hosszú évekig nincs remény arra, hogy Magyarországon békésebb, ha úgy tetszik, normálisabb legyen a közélet. Ehhez ugyanis a kormányhoz méltó ellenzék kellene, amellyel közös a nyelv és közös az alap. Igaza van tehát Orbán Viktornak, a magyar nemzet megerősítése »igazságtalanul nehéz küzdelem lesz ezután is«. És végül három: nagyon lényeges, hogy ebből a küzdelemből mindenki kivegye a részét, akinek fontos Magyarország sorsa. Bármilyen felállásban jutna ugyanis közelebb a hatalomhoz a jelenlegi magyarországi ellenzék, egyetlen másodperc alatt rombolna le mindent, ami 2010 óta felépült, helyi, önkormányzati szinten ugyanúgy, mint országosan, és visszakerülnénk abba a mélységbe, ahol a Gyurcsány–Bajnai-korszak legválságosabb időszakában voltunk. Ha olykor fárasztó is a harc a hazai internacionalistákkal és európai liberális szövetségeseikkel, gondoljunk a nemes célra és arra, hogy »a mi oldalunkon van az, amit szépnek, szabadnak és igazságosnak lehet mondani«.”