Ujhelyi kimentése

„Ha valaki kapásból nem tudná, miről van szó, röviden a lényeg: Baranyi Sándor, a Szeviép egykori igazgatósági elnöke a Délmagyarországnak adott interjúban elmondta, hogy Ujhelyi István segített nekik abban, hogy bekerüljenek az M43-as autópálya-építés konzorciumába, amit cégük azzal hálált meg 2008-ban, hogy harmincnyolcmillió forintért felújították a politikus házát. A pénzt nem közvetlenül juttatták el Ujhelyihez, hanem egy közvetítő szegedi építőipari vállalkozáson keresztül. Ujhelyi persze, a renoméját védendő nagyhangú fenyegetőzés mellett sajtó-helyreigazítási hadjáratot is indított a Délmagyarország és mindazon mé­diumokkal szemben, amelyek az interjúban közölt állítást átvették. A politikus eleinte még lelkes beszámolókat is írt arról, hogy éppen kivel szemben nyert, s aktuálisan éppen mennyivel hízott a bankszámlája. Ám mostanában mintha elmaradoznának ezek az ellenzék híveit is lázban tartó közösségi bejegyzések a »mocskos hatalom lejáratóakcióiról«, amellyel a tetőtől-talpig becsületes magyar és európai szocialista demokratát próbálják meghurcolni.

Ujhelyi elcsendesedését nem Nagyboldogasszony ünnepe, hanem egy bírósági ítélet okozta. Jelesül az, hogy a szegedi napilap az első fokon elveszített perét másodfokon – kurtán-furcsán – megnyerte. Ujhelyi István négy pontban összefoglalt helyreigazítási kérelméből a táblabíróság egyet jogerősen törölt, hármat pedig meghagyott. A lényegest eltörölte, a lényegteleneket meghagyta. A lényeges az volt, hogy a Délmagyarország nem híresztelt valótlanságot Baranyi Sándor nyilatkozata alapján – ergo nem vitatta, hogy a korrupció megtörtént. Ujhelyit viszont kimentette, mivel az ügy koronatanúját, a harmincnyolcmillió forint kenőpénzt átvevő közvetítő építőipari cég ügyvezetőjét nem hallgatta meg tanúként.

A tanú a bíróság idézését semmibe véve »munkahelyi elfoglaltságra« hivatkozva nem jelent meg a tárgyaláson, s mint az alperes Délmagyarország ügyvédje írta fellebbezésében, az elsőfokú bíróság súlyos eljárásjogi hibát követett el, mert ahelyett, hogy rendbírsággal történt volna az idézés a tárgyalás elhalasztása mellett, az alperesre hárították a mulasztást. Értsd: a Délmagyarország miért nem állította elő a bíróság által idézett tanút.”