Pornószínésznek lenni erkölcstelen

Ilyen emberre, akár nő, akár férfi az illető, tisztességes ember nem szavaz.

Elcsendesedését nem Nagyboldogasszony ünnepe, hanem egy bírósági ítélet okozta.
„Ha valaki kapásból nem tudná, miről van szó, röviden a lényeg: Baranyi Sándor, a Szeviép egykori igazgatósági elnöke a Délmagyarországnak adott interjúban elmondta, hogy Ujhelyi István segített nekik abban, hogy bekerüljenek az M43-as autópálya-építés konzorciumába, amit cégük azzal hálált meg 2008-ban, hogy harmincnyolcmillió forintért felújították a politikus házát. A pénzt nem közvetlenül juttatták el Ujhelyihez, hanem egy közvetítő szegedi építőipari vállalkozáson keresztül. Ujhelyi persze, a renoméját védendő nagyhangú fenyegetőzés mellett sajtó-helyreigazítási hadjáratot is indított a Délmagyarország és mindazon médiumokkal szemben, amelyek az interjúban közölt állítást átvették. A politikus eleinte még lelkes beszámolókat is írt arról, hogy éppen kivel szemben nyert, s aktuálisan éppen mennyivel hízott a bankszámlája. Ám mostanában mintha elmaradoznának ezek az ellenzék híveit is lázban tartó közösségi bejegyzések a »mocskos hatalom lejáratóakcióiról«, amellyel a tetőtől-talpig becsületes magyar és európai szocialista demokratát próbálják meghurcolni.
Ujhelyi elcsendesedését nem Nagyboldogasszony ünnepe, hanem egy bírósági ítélet okozta. Jelesül az, hogy a szegedi napilap az első fokon elveszített perét másodfokon – kurtán-furcsán – megnyerte. Ujhelyi István négy pontban összefoglalt helyreigazítási kérelméből a táblabíróság egyet jogerősen törölt, hármat pedig meghagyott. A lényegest eltörölte, a lényegteleneket meghagyta. A lényeges az volt, hogy a Délmagyarország nem híresztelt valótlanságot Baranyi Sándor nyilatkozata alapján – ergo nem vitatta, hogy a korrupció megtörtént. Ujhelyit viszont kimentette, mivel az ügy koronatanúját, a harmincnyolcmillió forint kenőpénzt átvevő közvetítő építőipari cég ügyvezetőjét nem hallgatta meg tanúként.
A tanú a bíróság idézését semmibe véve »munkahelyi elfoglaltságra« hivatkozva nem jelent meg a tárgyaláson, s mint az alperes Délmagyarország ügyvédje írta fellebbezésében, az elsőfokú bíróság súlyos eljárásjogi hibát követett el, mert ahelyett, hogy rendbírsággal történt volna az idézés a tárgyalás elhalasztása mellett, az alperesre hárították a mulasztást. Értsd: a Délmagyarország miért nem állította elő a bíróság által idézett tanút.”