Miért nem vagyok pályaelhagyó pedagógus?

„Közhelyesnek tűnhet talán, de a tanári pálya tényleg elképesztően felemelő

Mindennap történik valami az iskolában, ami megerősít abban, hogy érdemes a pályán lenni, és érdemes ezt a szakmát teljes szívvel és odafordulással végezni. Mert csak így lehet csinálni, másként nem megy… Aki nincs benne, az nem tudhatja, milyen érzések érik az embert nap mint nap. Amikor egy gyerek boldogan veszi kezébe a sikeres dolgozatot, vagy kiül az arcára az öröm, mert jól válaszolt, amikor mosolyogva élvezi a tanórán az aznapi feladatot, játékot. Mert igen, az iskolában ilyenek is történnek, persze csak akkor, ha az ember a megfelelő módszereket választja.

Olyan jó látni és végigkövetni azt, ahogy az esetlen kamaszból szép lassan felnőtt lesz. Amikor egy gyengébb képességű tanuló küzd azért, hogy sikeres legyen, és a te támogatásoddal el is éri azt. Amikor régi diákok visszajönnek, írnak, és megköszönik a munkádat, hálásak azért az energiáért és szeretetért, amit adtál nekik. És tényleg meghálálják. Kevés ilyen szakma van, ahol az ember ennyi visszajelzést, ennyi szeretetet kap.

A pedagógiát ezért is szeretem: mert szerethetsz és szeretve lehetsz, érezhetsz büszkeséget, elégedettséget. Mert érezni kell, különben meghal a lélek, ha kivész belőle a hivatás.

Nehéz, de szép

Alapvetően nagyon pozitív ember vagyok, de azt sem szabad eltitkolni, hogy vannak nehezebb napok, van sikertelenség, néha kudarc is. De ezeket is meg kell élni. Ilyenkor elég csak megállni, és nézni a diákokat, figyelni őket, hogyan néznek rád, hogyan bánnak veled. Mert ha érzik, hogy baj van, akkor azonnal odafordulnak feléd. Épp azért, mert te is ezt tanítod, ezt mutatod nekik. És szuper felnőttek válnak belőlük ezáltal… Ez pedig a jövő záloga.

Mindenkinek izgalommal, örömmel teli tanévkezdést kívánok! Ne felejtsétek, rengeteg szuper élmény, pillanat vár ránk a 2019–2020-as tanévben is!”