Merkel: Sopron a szolidaritás, béke és szabadság szimbóluma

Angela Merkel német kancellár soproni beszéde a Páneurópai Piknik 30. évfordulóján, augusztus 19-én

***

Tisztelt Miniszterelnök úr, kedves Orbán Viktor!
Tisztelt Polgármester úr,
Erdő bíboros úr,
Kondor püspök úr,
Balog lelkész úr,
tisztelt Hölgyeim és Uraim, Magyarországról, Németországból, Ausztriából és talán még más országokból is!

„Bontsd és vidd!” – ez állt harminc éve azokon a cédulákon, amelyek a vasfüggönynél tartott Páneurópai Piknikre hívtak. Ennek egy európai békeünnepnek kellene lennie. A határt néhány órára jelképesen meg kellene nyitni. Így gondolták ki a Magyar Demokrata Fórum és a Páneurópai Unió szervezői.

A magyar kempingek tömve voltak NDK-s polgárokkal azon a nyáron. Köztük terjedtek ezek a cédulák. Százak keltek útra Sopron felé. Mindent hátrahagytak, hogy átkelhessenek a határon a szabadság felé. A piknik a berlini fal 1961-es megépítése óta történt legnagyobb NDK-s menekültáradattá változott. A piknik egy világeseménnyé vált.

De a bizonytalanság és a feszültség hatalmas volt – mindenki tudta, hogyan végződhet a menekülés; mindenki tudta, hogy végződött az 1953-as NDK-s felkelés, a magyar 1956 és az 1968-as prágai tavasz; mindenki emlékezett, hogyan vezették be a rendkívüli állapotot az 1981-es lengyel szabadságmozgalom után.

Bátorságról tettek tanúbizonyságot, amikor az emberséget a szolgálati előírások elé helyezték.

Néhány héttel később, 1989. szeptember 11-én Magyarország végérvényesen megnyitotta a határt. November 9-én leomlott a berlini fal. Európa megosztottsága végre véget ért. Így vált a Páneurópai Piknik az 1989-es nagy szabadságmozgalmak szimbólumává. Megmutatja, hogy az emberek szabadságvágyát nem lehet elnyomni. Megmutatja, hogy mi, európaiak közös értékeken osztozunk. Megmutatja, hogy elérhetjük a közösséget.

Mi, németek hálával emlékezünk Magyarország szerepvállalására az európai egység elérésében és a német egység megtalálásában. Köszönöm azoknak a magyaroknak, akik megszervezték a Pikniket. Köszönöm azoknak a magyaroknak, akik segítették az NDK-s nők, férfiak és gyermekek menekülését. És köszönöm azoknak a magyaroknak, akik felléptek a demokratikus reformokért.

A köszönet és elismerés azokat is illeti, akik bátran kiálltak a szabadságért: a Szolidaritás-aktivistákat Lengyelországból, a balti államok győztes forradalmárjait, a csehszlovák Charta 77 aláíróit és az NDK-s hétfői demonstrációk résztvevőit. Ezek az emberek mind hozzáírtak Európa szabadságtörténetéhez. Lebontottak egy darabot a vasfüggönyből és hozzáépítettek egyet az európai egységhez.

Sopron megmutatja, mi tesz bennünket európaivá. Sopron a szolidaritás, béke és szabadság szimbóluma – egy emberi Európáé. Ha azokat a nagy feladatokat tekintjük, amelyek előtt európaiként ma állunk, látjuk: éppen ezekre az értékekre kell alapoznunk, amelyek egyesítenek bennünket Európában. Bele kellene gondolnunk, hogy a nemzeti jólétünk az európai közös jóléttől is függ. Európa csak úgy lehet erős, ha ahogy egyesült – ahogy készek vagyunk arra, hogy a vitás kérdésekben is készek és képesek vagyunk kompromisszumra.

Látjuk, hogy az európai szabadságprojekt nem működik magától. Néha át kell ugranunk a saját árnyékát, hogy az Európáért vállalt közös felelősségünket a világ előtt is igazoljuk. Nem utolsó sorban azok is erre emlékeztetnek bennünket, akik a háborús és konfliktusos régiókból hozzánk menekülnek védelemért. És arra is emlékeztetnek, hogy milyen fontos, hogy az üldözés és a menekülés kiváltó okait kell megszüntetni.
Hölgyeim és Uraim, 1989 eredményei közelebb hozták egymáshoz Európa népeit.

Ma mi – Németország, Magyarország az Európai Unió többi tagállamával együtt – szomszédokként, partnerekként és barátokként formáljuk jövőnket, Európa jövőjét. Haladjunk tovább a szabadság, demokrácia és egység útján! Sokakhoz hasonlóan a Páneurópai Piknik emléke nekem is örökké erőforrás marad. Éppen ezért jelent nekem nagyon sokat, kedves Orbán Viktor, hogy ma itt lehetek ezen a helyen, ahol harminc éve világtörténelmet írtak.

Nagyon köszönöm. Köszönöm szépen! (magyarul)