A köszönet és elismerés azokat is illeti, akik bátran kiálltak a szabadságért: a Szolidaritás-aktivistákat Lengyelországból, a balti államok győztes forradalmárjait, a csehszlovák Charta 77 aláíróit és az NDK-s hétfői demonstrációk résztvevőit. Ezek az emberek mind hozzáírtak Európa szabadságtörténetéhez. Lebontottak egy darabot a vasfüggönyből és hozzáépítettek egyet az európai egységhez.
Sopron jó példája annak, hogy mi, európaiak mennyi mindent elérhetünk, ha kiállunk közös, megoszthatatlan értékeinkért.
Sopron megmutatja, mi tesz bennünket európaivá. Sopron a szolidaritás, béke és szabadság szimbóluma – egy emberi Európáé. Ha azokat a nagy feladatokat tekintjük, amelyek előtt európaiként ma állunk, látjuk: éppen ezekre az értékekre kell alapoznunk, amelyek egyesítenek bennünket Európában. Bele kellene gondolnunk, hogy a nemzeti jólétünk az európai közös jóléttől is függ. Európa csak úgy lehet erős, ha ahogy egyesült – ahogy készek vagyunk arra, hogy a vitás kérdésekben is készek és képesek vagyunk kompromisszumra.
Látjuk, hogy az európai szabadságprojekt nem működik magától. Néha át kell ugranunk a saját árnyékát, hogy az Európáért vállalt közös felelősségünket a világ előtt is igazoljuk. Nem utolsó sorban azok is erre emlékeztetnek bennünket, akik a háborús és konfliktusos régiókból hozzánk menekülnek védelemért. És arra is emlékeztetnek, hogy milyen fontos, hogy az üldözés és a menekülés kiváltó okait kell megszüntetni.
Hölgyeim és Uraim, 1989 eredményei közelebb hozták egymáshoz Európa népeit.
Ma mi – Németország, Magyarország az Európai Unió többi tagállamával együtt – szomszédokként, partnerekként és barátokként formáljuk jövőnket, Európa jövőjét. Haladjunk tovább a szabadság, demokrácia és egység útján! Sokakhoz hasonlóan a Páneurópai Piknik emléke nekem is örökké erőforrás marad. Éppen ezért jelent nekem nagyon sokat, kedves Orbán Viktor, hogy ma itt lehetek ezen a helyen, ahol harminc éve világtörténelmet írtak.