Két levelet írtam a román belügyi szerveknek Úzvölgye kapcsán. Aztán telefonon beidéztek meghallgatásra.
„Két levelet írtam a román belügyi szerveknek Úzvölgye kapcsán. Egyiket a június 6-i duhajkodás, rongálás, erőszakos temetőfoglalás előtt, a másikat utána. Előbbit a Kovászna megyei rendőrségnek, utóbbit a Hargita megyei csendőrségnek.
Aki ott volt, tapasztalhatta, aki nem, de érdeklődött, láthatta videófelvételeken, hogy amíg a temető előtt sorakozó magyarok imádkoztak, az oda felvonuló, valószínűleg odavezényelt csőcselék – tisztelet a félrevezetett kivételnek – csendőröket is bántalmazva betört a temetőbe, szétzúzva annak kapuját, megrongálva egy operatőr méregdrága kameráját, magyar katonák sírjáról kitépett kereszteket dobálva át a kerítésen, békés tüntetőket bántalmazva, törvénytelenül felállított kelta keresztet meglovagolva, a kerítésre mászva, obszcén jeleket mutogatva, temérdek román zászlót lengetve, köztük néhány vasrúdra tűzve. Olyan volt az egész, mint egy filmbeli történet: palánkvár csetepatéval való elfoglalása a középkorban.
(...)
Nos, ezeket a bejegyzéseket küldtem el a rendőrségre. Aztán telefonon beidéztek meghallgatásra a megyei bűnügyi rendőrségre. Maga a parancsnok hallgatott meg. Már az elején láttam, hogy ebből az ügyből nem lesz semmi: ugyanis a nyomozó megkérdezte, hogy személy szerint érintett vagyok-e. Személy szerint nem, de a magyar közösség tagjaként sértve érzem magam, válaszoltam.”