„Felületes szemlélő azt hihetné, hogy buzizni egyszerű dolog. Na ja, a kocsmában! De a NER-konform buzizás – elegánsabban: politikai homofóbia – szigorú szempontoknak kell, hogy megfeleljen. Buzizni csak pontosan, szépen… ugyebár.
A kormányvezérelte média jóvoltából folyamatban van a »homofób« szó előjelváltása: szitokszóból dicséretté teszik. A Hír TV show-műsorában a közönséget felszólították: emelje fel a kezét, aki öntudatos homofób. »Legalább itt, ebben a stúdióban jelentsük ki boldogan, bátran és büszkén: igen, mi azok vagyunk«. És némi zavart vihogás után emelik is, különben még azt hiszik róluk, hogy … izé. Szóval, hogy nem »egészséges, heteroszexuális férfiak«, ahogy a műsorvezető bediktálta az elvárást. A buzizás a férfiasság attribútuma, macsó erény egy macsó rendszerben. (Az agresszió ezért főleg a meleg férfiakat sújtja. Ők gyalázták meg a férfiúi felsőbbrendűséget. A »normaszegő« nők kevesebb indulatot váltanak ki, hiszen azok csak nők. Kevésbé számítanak.)
Ha a migránsozás már nem volna elég, mellé bekészítették a buzikampányt. »A Fidesznél kimérték, hogy ez egy olyan témává építhető, ami a szavazóbázisuknál messzebbre hord, … és hosszú távon alkalmas indulatok keltésére« – írja Lakner Zoltán. Seperc alatt összefércelhető a pusztító modern szellem, pláne a gender-elmélet kiátkozásával, a lelkétől megfosztott kereszténységgel, a kizárólag a hagyományos házasságra szűkítő családtámogatással.
De kell néhány szabály. Először is: mindenki tudja, hogy buzizol, de a szót magát lehetőleg ne használd! A miniszterelnök már 2015-ben „kellő körültekintést« ajánlott a téma kapcsán. Mert -csippentett egyet a szemével – »a kérdés csábít a viccelődésre«”. Hangsúlyozd a toleranciádat! Egy határig, persze. »Együtt tudunk élni velük, mint a száraz kutyapiszokkal az árokparton, még csak fel sem rúgjuk« – így Gajdics Ottó. Tedd világossá, hogy a türelem az érintettek (a Háttér Társaság szerint kb. félmillió magyar) közül csak a magukat meghúzó melegekre vonatkozik! A házelnök szavaival a »normális homoszexuálisra«, aki »nem tartja magát egyenrangúnak«.”