„Allah a Kegyelmes és Irgalmas nevében.
»Őt illeti az óra tudása. És a gyümölcs nem jön elő a burkából, és egyetlen nő sem fogan meg vagy szül, csak az Ő tudtával« (41:47)
»A vagyon és a gyermekek az evilági élet ékességei.« (18:46)
»És ne öljétek meg a gyermekeiteket a szegénységtől való félelemből. Mi gondoskodunk róluk és rólatok, Bizony, a megölésük nagy bűn.« (17:31)
A Magasságos Allah kegyben részesítette az embert, és az emberi életet, az emberi élet kioltása pedig a legsúlyosabb bűnök között van. Így az abortusz, vagyis az élő magzat meggyilkolása szintén tilos és hatalmas bűn. Onnantól kezdve, hogy a magzat megfogan élőnek számít, még akkor is, ha a lelkét csak a fogantatás után négy hónappal kapja meg. Minden vallásjogi vélemény egyet ért abban, hogy a megfogant magzat, ha Allah akarja kifejlődik, majd kilenc hónap után emberként megszületik, így ugyanúgy megilleti őt az élethez való jog mint az összes többi embert.
A vallás tudósai abban az álláspontban jutottak közös döntésre, hogy az abortusz csakis abban az egy esetben végezhető el, ha a terhesség az anya életét veszélyezteti. Ezt komoly orvosi vizsgálatoknak kell igazolnia.
Nem csak a klinikán orvos által végzett abortusz számít magzatgyilkosságnak, hanem az is, ha az anya nem akarja a gyereket és "házilag" próbál véget vetni a terhességnek gyógyszerekkel, extrém megerőltetéssel, vagy bármi olyannal ami a magzat szándékos halálát okozhatja.
Az iszlámban csakúgy mint a többi egyistenhívő könyves vallásban a paráznaság, vagyis a házasságon kívüli nemi érintkezés tilos. Ebben a tiltásban rejlő egyik bölcsesség többek között az, hogy mire egy pár eljuthat addig, hogy gyereket nemzenek, a házasság kötelékével meglegyen mindkettejükben a kellő felelősség és a kellő háttér a gyermek vállalásához.
Napjainkban a magzatgyilkosság pont azokban az országokban terjedt el nagy számban, ahol a hit és a vallás mind kevesebb szerepet játszik az emberek mindennapjaiban, és elterjedt a paráznaság és a szexuális szabadosság.”