Az utóbbi hónapokban több, hagyományosan konzervatív, republikánus déli államban is elfogadtak a korábbinál sokkal szigorúbb abortusztörvényeket. Ezeknek a nagy része a terhesség 6. hetéig engedélyezi a terhességmegszakítást, amikor is először figyelhető meg az embrió szívverése. Ez a gyakorlatban egy két hete késő menstruáció – sok nőnek ekkor még semmilyen terhességi tünete sincs, és sokan nem is gyanakodnának terhességre.
Ilyenkor szokott felmerülni a jó magyar kommentelők körében a „minek ment oda” mentalitás: a miértek vitatása, annak a figyelmen kívül hagyásával, hogy az elköttetésen kívül semelyik fogamzásgátló módszer nem 100 százalékos. A személyes válsághelyzet számos dolgot jelenthet – ezt a döntést nem kérdőjelezheti meg a társadalom. Fontos az élet védelme – de miért csak a meg nem született magzaté?
Egy nő két dologért tehet meg bármit – azért, hogy teherbe essen, vagy épp azért, hogy semmiképp ne legyen gyermeke. Ez akkor is így lesz, ha törvényileg szabályozzák az abortuszt, mivel a nem kívánt terhességek száma nem az elrettentéssel, a kiút lezárásával kell, hogy csökkenjen. Cseh Katalin is többször említette már (amivel én is egyetértek), hogy az abortuszok csökkentése a megfelelő oktatással és a megfizethető fogamzásgátlással kezdődik. Ebben játszik jelentős szerepet is a Planned Parenthood – a könnyen kezelhető weboldalon egyszerűen és gyorsan juthat mindenki az őt érdeklő információkhoz.”