Kádár velünk él a 21. században is – minden ferdén rakott téglasorban és béna nosztalgiázásban, minden önhazugságban és félrenézésben.
A Mandiner szerzőinek cikksorozata Kádár János halálának 30. évfordulóján
Kádár János életem egyik legkorábbi alakítója. 1995-ben születtem, s előtte, a várandóság boldog felhőin lebegve édesanyám döntést hozott: ha fia születik, Mátyásnak fogják hívni. Kész is volt a családi botrány, mert ugyan, mégis, ki az a gyengeelméjű, hormonjaitól zavaros, ködfejű ember, aki Rákosi Mátyásra emlékezne minden alkalommal, amikor kimondja gyermeke nevét. Legyen egyenesen János, hogy a jó Kádár papára gondoljunk, nem?!
Édesanyám érvelése szerint a drága nagymama gondolhatott volna Mátyás királyra vagy éppen János vitézre is, ha már hőn szeretett unokájáról van szó, de ide, a Jóisten kegyelméből, nem jutottunk. Lány lettem.
Mindenesetre Kádár János hatott az életemre, mert hatott a nehezen felejtő, ám annál temperamentumosabb családomra, ahogyan egész nehezen felejtő, de az érzelmeket csodálatosan elfojtó nemzetünkre is.
Kádár János tagadhatatlanul része a 21. századi életünknek is, akkor is, ha már a másik oldalról figyel bennünket. Ha szeretjük, ha nem, benne van
minden elszámolt tervrajzban, ferdén rakott jóleszazúgyisbazmeg téglasorban,
minden utoljára negyven éve átfestett rozsdás, fehér kerítésben,
minden irgalmatlan ronda sárgás-rozsdás erkélyablakban, repedezett kádárkockában, papírfalú, penészedő iskolában,
minden vizes zsömlében, menzás gulyáslevesben, amihez piskótakockát adnak,
minden olajszagú, levegőtlen balatoni kifőzdében,
minden szemétdombról kihirdetett Nagy Igazságban, örökké jobban-tudásban, látszólag megértő hallgatásban,
minden problémában, amit elhazudunk magunk és egymás elől, mikor érezzük, hogy valami nem stimmel,
minden egymáson való átgázolásban, látszólag kedves, de igazából tahó mondatunkban,
minden első pillanatos lemondásban, oktalan tehetetlenség- és kiszolgáltatottságérzésben, megalkuvó félrenézésben,
minden szar dolgon való nosztalgiázásban.
Kádár mindenünkben benne van, mert Kádár és az ő izmusa bennünk van.
Meg kellene tanulnunk végre a személyiségünk – nemzettudatunk? – részévé tenni, lélektanilag rendbe jönni vele.
Nehéz küzdelem lesz. De lassan nekiveselkedhetnénk, ha már magunkkal kell leéljük az egész életet.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Nincs miért kárörvendeni az egyre mélyebb és szerteágazóbb német válságjelenségek kapcsán. Rajcsányi Gellért írása.
Ausztriában 2015 óta 87 ezer szír állampolgár kapott menedékjogot.
Megzavart egy-két fejtegetést a statisztika az ATV péntek esti műsorában.
