Nagy általánosságban szándékosan lerontott minőségű, bélyeg nagyságú, fekete-fehér képek alapján igyekeznek igazukat bizonyítani, és amikor a valódi, remek minőségű fotót mellé helyezzük, hamisítást kiáltanak. Hiszen jól tudjuk, az elemi logika szabályai szerint a rosszabb minőségből lehetséges jobb minőséget előállítani, hamis képből valódit alkotni.
Az emberek holdi jelenlétét bizonyító, LRO-szonda által készített bámulatos részletességű képeket is hamisnak tekintik, hiába látszanak világosan rajtuk a bolygón hagyott eszközök, még a zászlók is.
Az oltásellenesekkel ellentétben tehát nem ön- és közveszélyes, csupán közönséges futóbolondokról beszélünk, akik ki tudja milyen megfontolások alapján,
megveszekedetten elutasítják azt, hogy az emberi faj képes lenne átugorni a saját határait.
Ők tudják, miért jó ez nekik.
Visszatérve a Buzz Aldrin-videóhoz, azért lelkesítő ez a videó, mert a már akkor is aggastyán – de szerencsére a mai napig jó egészségnek örvendő hős – egy ideig tűri a becsmérlést, aztán lendületből behúz egyet a kispályás provokátornak.
Buzz Aldrin, a háborút megjárt vadászpilóta, MIT-n doktorált mérnök és űrhajós egyike a Föld legbátrabb embereinek, hasonlatos azokhoz a pionírokhoz, akik egykor lélekvesztőkben vágtak neki az óceánoknak, mert meggyőződésük volt, hogy vár rájuk valami a víz másik oldalán, szembesült a posztmodern tagadással és a mindent megkérdőjelező nihilizmussal – mindazzal, ami megmérgezi a 21. századot is.
És Aldrin, aki egy egészségesebb kor gyermeke, más neveltetéssel, más aggyal, más lélekkel és főleg más szívvel, egy idő után nem tűri tovább, hogy egy senki megkérdőjelezze a világraszóló hőstettet. Mintha Daidaloszhoz mentek volna oda, hogy esküdjön meg rá, repülni lehetetlen, vagy Prométheuszhoz, hogy szerintük márpedig a tűz nem létezik, az csak a hatalom hazugsága.
És igen, befigyelt egy nagy maflás, amitől persze semmi baja nem lett a provokátornak, de következőre talán valamivel óvatosabban vág neki a heccelésének. Nem mindenki tűri szó nélkül, ha a becsületébe tipornak, és a 20. század első felének úriemberei még tisztában voltak ezzel a szabállyal. Éppen ezért keveset provokáltak, de ha így tettek, tisztában voltak a várható retorziókkal.