A szerző feladata világos: a nagykövet fejére kell olvasnia, hogy Franciaországban tombol az antiszemitizmus, a »kézivezérelt, aljas, velejéig rothadt, hazug és becstelen sajtó« hallgat, a kormány pedig nem hogy igyekezne ezt megfékezni, hanem cinkos módon bátorítja a muszlim és szélsőbaloldali forrásból táplálkozó gyűlöletet.
Míg ellenben Magyarországon »soha nem látott reneszánszát éli a zsidó kultúra, …a lehető legnagyobb biztonságban élnek a zsidók, ahol egyszerűen nincsenek antiszemita támadások és atrocitások«.
Amennyire aggasztóak ezek a nyugati jelenségek, annyira világos a szerző szándéka: csak azt tartja feladatának, hogy az antiszemitizmust ürügyül használva élhetetlennek bélyegezze a nyugati demokráciákat és példamutató, remek helynek Orbán Viktor Magyarországát.
Ha ez valóban így lenne, a menekülő francia zsidók Magyarország felé vennék az irányt.
A szerző a valóban létező és aggasztó franciaországi (németországi, stb.) jelenségeket apokaliptikus méretűvé nagyítja, a magyarországi viszonylagos nyugalmat pedig paradicsomi állapotokká stilizálja.”