Kiáltvány az MTA védelmében

ezek a demeterszilárd haverjai. a csejdy andrás (a litera.hu főmuftija) tapsikolt mikor őt nevezték ki, mer lesz lé.

".... néven nevezni a készülődő rosszat nemcsak lehet, hanem kötelességünk is." - megtette azt a fidesz vezető keresztény értelmisége is: http://www.keesz.hu/ujra-neven-nevezzuk Rövid kivonat ebből: " ÚJRA NÉVEN NEVEZZÜK A kiadásban együttműködő civil szervezetek: Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Magyar Polgári Együttműködés Egyesület Professzorok Batthyány Köre Ezúton köszönjük a vita résztvevőinek értékes hozzájárulását! Álljon itt a nevük: Baritz Laura OP, Baticz Orsolya, Berán Ferenc,Bodonovich Jenő, Bodrogi Richárd, Borbás Zoltán, Borókai Gábor, Botos József, Botos Kata, Cservák Csaba, Csókay Barnabás, Ferencz Orsolya, Fodor István, Frivaldszky Edit, Gróh Gáspár, Hajdú Edit, Hegedűs András, Hegyi László, Horkay-Hörcher Ferenc, Illés Boglárka, Józsa Judit, Kathy Horváth Lajos, Kásler Miklós, Király Miklós, Kiss Bertalan, Kucsera Tamás, Lakner Zoltán, Matolcsy János, Náray-Szabó Gábor, Nemes Csaba, Osztie Éva, Osztie Zoltán, Papp Miklós, Pál Ákos, Pásztélyi Zsolt, Rónay Miklós, Sáhó Eszter, Szentpály-Juhász Miklós, Tokár János, Tordáné Petneházy Judit, Tóth József, Záborszky Kálmán. 3. Az igazság nem szavazás kérdése, nem igényel a közéletben többséget, és nem esik kétségbe, ha kisebbségben van. 15. Amikor a jogrendszer – a jogalkotási, illetve a jogalkalmazási gyakorlat – teljesen bezárkózik az írott jog világába, és nemcsak az igazságot nem követi, de még az emberek, a társadalom igazságérzetére sincs tekintettel, az a hitelesség elvesztéséhez, az emberek fölháborodásához vezethet, megrendítheti az embereknek a jogbiztonságba vetett hitét, a jogrendszer iránti bizalmát. Itt találkozunk azzal a kérdéssel, amit a jogban nem jártas állampolgárok gyakran feltesznek, hogy „jogszolgáltatás vagy igazságszolgáltatás” folyik-e, illetve „meghalt Mátyás, oda az igazság”, ami az igazságos társadalmi működés reménytelenségére utal. Ennek következtében lanyhulhat az önkéntes jogkövetés. Ezt tovább fokozza a jogszabályok gyakori változása, továbbá az a vélt vagy valós tapasztalat, hogy a mindenkire kötelező írott jogszabályok nem mindig és nem mindenkivel szemben érvényesülnek. 32. Mai közéletünkben az igazság kimondása, védelme keveredik a vádaskodások, hazugságok, féligazságok és odamondogatások hangzavarával. A tiszta és erélyes kritikai hangot kiszorítja a gyalázkodás és a közvélemény manipulálása. Ennek következménye, hogy az emberek egy jelentős része eltávolodik a közélettől, s politikusainkban nem a polgári és nemzeti képviselet felelősségteljes személyiségeit látják, hanem romboló, belátásra képtelen és haszonleső arcokat, akik zsoldos katonaként pusztítják egymás hitelességét és az ország előrejutásának esélyeit. Magyarország huszadik századi története a legjobb példa, hogy az erkölcsileg vitathatóan szerzett gazdasági alapok még generációk után is megkérdőjelezhetők. 37. Azt tapasztaljuk, hogy kevés kiválasztott ember aránytalanul nagymértékben részesedik a javakból, mint például egy törekvő, de „jó” kapcsolatokkal nem rendelkező polgár. Ez a jelenség olyan méreteket ölt, hogy amennyiben a fennálló jogrend, és az annak érvényesítésére szolgáló intézményrendszer keretei között nem bizonyítható a törvényszegés, kiderül, hogy a jogrend és az intézményrendszer nem képes érvényt szerezni az erkölcsi elvárásoknak. 90. A jelenlegi közélet és közhangulat tele van mértéktelenséggel. A közéletben minden fekete-fehér, egyszerű és radikális: a szövegek, amiket a közmédiában hallhatunk, a jelszavak és változásaik, a megoldások keménysége. Mindez a mértéktelenség agresszív kampánya. 91. A közéleti emberek ellenségekként vitatkoznak egymással, pedig az lenne a cél, hogy megtaláljuk azt, amiben egyetértünk, és abból kiindulva közösen építkezzünk. Ehelyett a közéleti szereplők sokszor elemi érzelmi, már-már állati szinten próbálják az erejüket a közönség előtt fitogtatni, demonstrálni, hogy le tudják a másikat győzni. 94. Nagy baj, ha a hatalom mindent erőből csinál. A mai közélet nem a szabályozott közéleti játszmák terepe. Ez nem felel meg sem a józanság, sem a hosszú távú tartósság kritériumainak. Történelmi tapasztalatok szerint a mértéktelenség magában hordozza büntetését. 95. A hatalom túlzott centralizációja is a mértékletesség hiányára utal, mert azt hisszük, csak mi tudjuk megoldani a dolgokat. Ez a keresztény tanítás szubszidiaritási elvével is szemben áll. 100. Nehéz szembesülnünk azzal, hogy magukat kereszténynek nevező politikus személyiségek az erényekkel egyértelműen szemben álló közéleti szemléletet hangoztatnak, vagy azokkal kihívóan ellentétes módon élnek. A hétköznapok közhangulata: – és ezt a kereskedelmi média csak fölerősíti – „ha nem győzöl, ha nincs vagyonod, ha nem keresel sokat, akkor semmit sem érsz”. Ez azokat is belehajszolja, hogy elfeledjék a mértékletességet, akiknek a pazarlásra valójában nincs meg az anyagi lehetőségük. 103. Egyre gyorsabban fogynak az egy főre eső vízkészletek, például Afrikában annyira, hogy ez a jelenség kivédhetetlen népvándorlást fog okozni a következő tíz-tizenöt évben. Kínában a talajerózió üteme a természetes regenerációs képesség 57-szerese (Európában 17-szeres, Amerikában 10-szeres, Ausztráliában 5-szörös ez a mutató). Ne felejtsük el, hogy a hazai, viszonylag gazdagnak mondható termőtalaj átlagos vastagsága is kevesebb, mint egy méter! Mértékletesség a karrierben, az előrelépésben 110. Üstökösszerűen felívelő embereket látunk, mindennaposak a vagyon és az állami adminisztráció létráin mérhető gyors előmenetelek, valamint bukások. A kirakatemberek látványos és nehezen magyarázható gazdagodása nemcsak azért okoz kárt, mert közpénzt magánosít, hanem azért is, mert rossz, követhetetlen mintát ad. 111. A fejlett országokban a nem politikai jellegű állami pozícióban lévő emberek kormányváltás esetén is a helyükön maradhatnak, mert az évtizedek során kialakított rendszerben mindenki tudja, hogy hol a helye, és mi a dolga, kötelessége. Az elsősorban szakmai tudáson alapuló rendszer kialakítása a hazai közéletnek is jót tenne. 112. Komoly probléma a fiatalok mértéktelen beengedése a központi közigazgatásba, az egyetem után rögtön a csúcsszervekhez. Lehetnek ugyan szabályt erősítő kivételek, és kivételes képességek, de az ilyen döntés a tapasztalat, a szakmai előélet lebecsüléséről üzen. Ez pedig a stabilitás ellen hat, és azok számára sem lehet vonzó, akik most épp a kedvezményezett oldalon állnak, mert az ő indokolatlan menesztésük ideje is eljön. 117. Manapság nincsenek szabadon elfoglalható földek, mint a római korban, azonban vannak uniós források. Azt tapasztaljuk, hogy az uniós pénzek egyesek számára úgy állnak rendelkezésre, mint a rómaiaknak a frissen hódított földek. Ez olyan mértékben vállalhatatlan része a mai magyar közéletnek, amit a keresztény értelmiség nem tud és nem is akar tovább magyarázni. 134. A keresztény embertől távol áll az erőből politizálás. 135. A keresztény értelemben vett mértékletesség az erőt olyan mértékben használja, amennyire a közjó eléréséhez szükséges. 136. Az erősség nem azt jelenti, hogy a másikra erőltetem a saját értékemet, hanem azt, hogy kiállok mellettük. 138. Az erősség embere meghallgatja a másikat, amivel meghaladja önmagát. 140. Ma a magukat kereszténynek mondó közéleti cselekvők úgy tesznek, mintha erővel teret lehetne foglalni a kereszténység számára, amit aztán „a szelíd keresztények” vagy megtöltenek majd tartalommal, vagy nem. Ez inflálja a keresztény jelzőt, és áruvá teszi a kereszténységet. 141. Az ember, illetve a közösség gyengeségét jelzi, ha kifelé folyamatosan harcol. Ez azt jelenti, hogy bizonytalan, és nem tud nyugalmat biztosítani az általa vezetetteknek. Az erősség nem állandó harc kifelé, hanem kitartás a vezetettek hosszú távú boldogsága érdekében. 157. A 2014-es választások után sokan a konszolidációra vártunk. A kezdeti lendület és hevület után szükség lett volna a megerősödésre, a kiegyensúlyozottságra, a keresztény ihletésű politika valódi tartalmának kifejtésére és a bizalomépítésre. 158. A keresztény szemlélet a közéletben hasonlóképpen viszonyul a hatalomhoz, mint a gazdaságban a profithoz. A hatalom nem cél, hanem eszköz. A hatalomnak csak olyan növelése legitim, amely értékek megvalósítása céljából történik. A hatalom önmagáért való növelése nem a közjóra irányul, hanem részérdekek, személyes, illetve csoportcélok elérésére. A politikusok kifáradásának jelensége éppen azzal függ össze, hogy az ember a hatalmat egy idő után fogyasztási célnak tekinti. 165. Probléma, hogy a politikai elit legtöbbször leplezve, de néha már leplezetlenül is felhasználja az informális összeköttetései által nyújtott előnyöket. Ez először csak a mi szemünkben hiteltelenítette keresztény önmeghatározásukat, de ezt már évek óta azok is látják, akiknek egyébként nem tűnik fel annyira e szempontok meglétének hiánya. A keletről nyugatra már évtizedek óta zajló folyamatos munkaerő-vándorlást nemcsak a jelentősen magasabb munkabérek motiválják, hanem a térségünk és hazánk munkaerőpiacán eluralkodott viszonyok is. 222. A mai magyarországi közéleti helyzetben felvetődik a keresztény szavazó dilemmája: a politikai szövetséghez vagy a Krisztusról szóló tanúságtételhez kell inkább hűnek lenni? Meddig vállalható fel a kormány egy-egy akciója? 223. Ha a hatalom a korszerű tömegtájékoztatás eszközeivel befolyásolja a választói tömegeket, irányított kérdéseket tesz fel, majd felmutatja, hogy milyen egység van mögötte, akkor a keresztény közéleti ember hiányolni fogja az okosság erényét. Szemléletünktől távol áll az a fajta kommunikáció, ami az embert nem döntéshozó partnernek tekinti, akit meg kell győzni, hanem olyan tömegnek, akinek be kell állítani a véleményét. 228. Nem egészséges, ha nincs kormányprogram, ha az Országgyűlést – megkerülve a közigazgatási és szakmai kontrollt, valamint a társadalmi egyeztetés által kikövezett rendes utat – egyéni képviselői indítványok árasztják el. A kivételes általánossá tétele csökkenti az emberek biztonságérzetét, és a politikusok ellenőrizhetőségét is. 229. Nem jó, ha a tervezés zárt körökben folyik, a polgári társadalomtól elzártan, és csak az utolsó pillanatban kerülnek elő a konkrét tervek, melyekről még a gyakorlott képviselők sem képesek elmélyült véleményt kialakítani. Ez az elharapózó törvényhozási gyakorlat azzal fenyeget, hogy a döntéshozatal eltávolodik annak valódi tárgyától, megalapozottsága nyilvánvalóan hiányos lesz, legitimitásának utólagos megkérdőjelezése pedig kézenfekvő. A túlzott improvizáció a döntéshozó személyiségének kialakulatlanságára, gyakorlatlanságára, túlzott önbizalmára utal. 234. A keresztény értelmiségnek joga és kötelessége, hogy nézeteiről beszéljen, nyíltan megszólaljon, és közéleti üzeneteket fogalmazzon meg. A keresztény közösségekre tartozik, hogy az országuk helyzetét a valóságnak megfelelően elemezzék. 237. Érzékeljük a közös gondolkozás hiányát." A jóindulatú, őszinte, javító szándékú önkritikáért kaptak is olyan kokit a fejükre Orbán királytól, mint a pákosztos kisgyerekek...

Sok kárt okozott eddig is Tellér Gyula társadalom-filozófiája.

Az MTA intézetei az évtizedek során a komcsi-ballib kifizetőhelyévé vált. Ömlött a pénz a "költségekre": utazás, szálloda, érdektelen presztizskonferenciákra, repikészletekre meg mindenre, amit az "akadémikus elvtársak" kitapostak maguknak. Cserébe sok esetben a "nesze semmi fogd meg jól"-t kapta a magyar állam - vagyis az istenadta nép -, és még csak számonkérni sem lehetett... Most ez fog megváltozni: az intézeteknek semmi bajuk nem lesz, szépen működni fognak továbbra is, csak az állam ragaszkodni fog ahhoz, hogy igazi tudományos eredményeket kapjon cserébe!! Az úgynevezett DK pedig jobb, ha befogja a száját: a főnökük idejében éppen hogy a földdel egyenlővé akarták tenni, mert Kóka úr véleménye szerint az MTA csak valami ócska régi papírokkal foglalkozik, és nem termelprofitot...!!!