Nagy költő voltál, nem is tudják még sokan, hogy mennyire nagy.
„János! Ezt mégis hogy?? Egy órája még összegörnyedve sírtam, de most összeszedtem magam, és csakazértse vagyok hajlandó másképp gondolni rád ezentúl, mint a vigyorgó, nevetős, szarkasztikus, bohóckodó Téreyre.
Meg a kolozsvari sétánkra az esőben itt a képen hármasban, a repülőútunkra, tudod, amikor leült mellénk a Komárlaci, meg a beszélgetéseinkre, a terveinkre meg amikor a próbahelyünkön aludtál, a Nyelvterületre, amin együttdolgoztunk 20 éve Szombathelyen, meg a közös kedvenceinkre, Seamus Heaney-re meg a Joy Division-re, meg mindenre, ami te voltál.
Vannak szavak, jelzős szerkezetek, párbeszédek, amik úgy lesznek-maradnak örökké a tiéd, ahogy József Attiláé és Pilinszkyé más szavak és nyelvi szerkezetek. Nagy költő voltál, nem is tudják még sokan, hogy mennyire nagy. Ja, meccsre már nem megyünk együtt, pedig azt is mennyire terveztük, látod. Hiányozni fogsz úgy, hogy közben itt leszel velünk mindig.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
